Mindig csak akkor jövünk rá, mink van, amikor elvesztjük azt.
Elmegyünk mellette, keresztül nézünk rajta, természetes dolog, hogy létezik, mint ahogy az is, hogy velünk van.
Értékét csak akkor ismerjük meg, ha már nincs.
Hiánya felemészt, vágyakozásunk már-már kibírhatatlan, akkor számot vethetünk azzal, hol rontottuk el.
Helyre hozhatjuk talán, de ugyanolyan, mint volt sosem lesz.
Egyet tehetünk, tanulhatunk hibáinkból, és legfőképp megbecsülhetjük értékeinket addig, amíg birtokunkban van…
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
(Kép: pixabay.com)
