„A lány, aki mindent akart. De semmit sem fogott.” Igen ez a mondás így folytatódik. De mi van akkor, ha annyira akarta, hogy a befejezés inkább a mindent vitt?! Ugyanis céljait nézve továbbra sem éri be kevesebbel. Mindent akar, minden kell neki. Na, nem abban az örök elégedetlen sznob stílusban. Hanem abban a legjobb és saját magának legmegfelelőbb életvitelben, ahogy eddig is csinálta.
Ugyanis mindenki életébe kerül hullámvölgy, amikor kicsit kicsúszik a talaj a lábunk alól és célt tévesztünk, amikor háttérbe szorítjuk azt, ami igazán sikert hozna. Behódolunk valami más stílusnak, ami nem a miénk, a gyors célba érésért.
Ideig-óráig eredményesek vagyunk, de hosszabb távon nem kifizetődő. Csorbul az önbecsülésünk, negatív ingerek érnek, egyre távolabb kerülünk mind a célunktól mind saját magunk igazi énjétől. Elveszni látszik a csata, mit nap, mint nap folytatunk a szeretetért, a megbecsülésért, a figyelemért.
Instant sikerek ezek, mert célunk messzebb van, így kezd kicsúszni a kezünkből az irányítás. És rá kell jönnünk, még mindig a „lassú víz, partot mos” stratégia a leghatékonyabb.
Hátradőlni, önbizalomra kapcsolni, saját magunkat előtérbe helyezni és önmagunk lenni. Mert ez vezetett eredményre régebben is, a kezdetekkor. Amikor a lány még elhitte, hogy mindent akarhat!
(Kép forrása: pixabay.com)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
Hagyj fel ezzel a kifejezéssel!