Mikor megkérdezik tőlem, hogy babonás vagyok-e, mindig elgondolkozom a válaszon, ugyanis egy bizonyos fokig igen, vannak olyan dolgok amikben, úgy hiszem a régi öregeknek igazuk lehetett, népi hiedelmek, amelyekről szívesen olvasok, és eltűnődőm igazságtartalmukon. És ha olyanról van szó, amely nem esik amúgy sem nehezemre, miért ne tarthatnám be ezeket a „szabályokat”?!
Babonás lennék? De ki nem az?
Korábban már beszéltünk az újévi babonákról is, hiedelmekről.
https://astridblog.com/2017/12/30/ezt-ne-csinald-ujev-napjan/
És mivel most megint egy olyan ünnep közeledik, amely tele van számos kérdéssel, rejtéllyel, ezért szeretném összeszedni, hogy mik azok, amelyek a Mindenszentek napjához kapcsolódnak.
November elseje Mindenszentek
A kelta újév ünnepe tele van misztikummal. Azt mondják ez a nap, más, mint a többi, ugyanis ezen a napon elmosódnak az élők és holtak közötti határok. Jelenlétük akarva akaratlanul is érzékelhető. Az év egyetlen éjszakája, amely a legalkalmasabb a kapcsolatteremtésre.
Photo by Joy Marino from Pexels
Ezekre a napokra munkatilalom vonatkozik, a néphit szerint tilos mosni, azt mondják, azért mert a halottak lába vízben ázik majd.
Tilos a földeken dolgozni, mert bajt hozhat a házra.
Tilos megsózni a káposztát, mert szerencsétlenséget hoz a családra.
A hiedelmek szerint, Mindenszentek éjszakáján éjfél előtt a holtak összegyűlnek és miséznek a templomban, úgy tartják, hogy az élők nem vehetnek részt rajta, mert ha meglátják a holtakat hamarosan ők is meghalnak.
Harangozás alatt hazalátogatnak szétnézni, ezért minden helyiségben lámpát kell gyújtani, hogy könnyen eligazodjanak a házban.
A hiedelem szerint meg kell teríteni a holtaknak is, azért hogy amíg a család a temetőben feldíszíti a sírokat és gyertyát gyújt, addig ők jól lakjanak otthon. A gyertyák azért kellenek a sírokra, hogy aztán visszataláljanak helyükre.
Ilyenkor sem szabad virágot letépni a sírokról, és semmit haza vinni onnan, mert magunkkal hozhatjuk a gazdáját…
Ugyanígy nem szabad például egyik sírról a másikra a gyertyákat áttennünk, mert azt tartják, hogy azzal a halott bűneit is áthelyezzük.
Nos, ezeket tartja a néphit, és hogy mi mennyire igaz, azt nem lehet tudni, mosolyogni lehet rajtuk és lehetünk laikusak ezzel kapcsolatban, egy azonban biztos, ezek a napok a halottak iránti tiszteletről szólnak, és a megemlékezésükről.
Jó elhinni, hogy lehet, van egy olyan nap, amikor ismét együtt lehetünk velük. Hisz mindannyian tudjuk, ez a nap akkor is más, mint a többi. Legyünk nyitottak, és talán ha elég figyelmesek vagyunk, érzünk majd valamit, a múlt egy pillanata visszaköszönhet.
S. Hermann & F. Richter képe a Pixabay -en
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!