A filmtörténet örökzöld darabjaiként tisztelik a régi magyar fekete-fehér filmeket. Kabos Gyulától Ráday Imrén keresztül Turay Ida és Tolnay Klári színművészek (teljesség igénye nélkül), olyan filmkultuszt hoztak létre, amely alapjaiban véve örök életűek maradnak.
Tolnay Klári színművésznő (1914-1998), aki a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – nincs olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna már róla – filmjeit, színdarabjait szintén halhatatlanná tette előadásával és létezésével.
Ennek a filmimádatnak köszönhetően látogattunk el egy szabad hétvégi programként Mohorára.
Önmagában a 960 lelket számláló községben – leszámítva persze a hely természeti adottságait – semmi érdekesség nem lenne, sima egyszerű falu, mint az összes többi. Amiért mégis érdemes ellátogatni a Nógrád megyei kis faluba, az a Tolnay Klári Emlékház.
(Kép: saját – Tolnay Klári Emlékház Mohora)
Ahol Tolnay Klári színművésznő életében összegyűjtött emlékeibe, használati tárgyaiba, színpadi öltözékeibe és fényképeibe nyerhetünk bepillantást:
(Kép: saját – Tolnay Emlékház Mohora)
Érkezésünkkor meglepő, hogy egy sima parasztház fogad minket, az ott dolgozó hölgy rendkívüli kedvességgel vezetett körbe a kiállításon és a következőket mesélte el nekünk:
„Felnőtt koráig itt élt Mohorán. És ezek a mohorai képek: a szülőkről, a nagyszülőkről, testvérekről, a bizonyítványai mind itt vannak. Egyébként körülbelül 300 képünk van kiállítva, de nem minden vendégünk ugyanezeket a képeket látja, mert általában 2 havonként cseréljük, mert körülbelül még 3000 képünk van bedobozolva, de a mohoraiból csak annyi van, ami az előtérben van. Az állandó kiállítás.
A művésznőt hivatalosan Rozália névre keresztelték, később a művészneve lett Klári, Gaál Béla filmrendezőtől kapta ezt a nevet, bár ő azt mondta neki nagyon tetszik a Rózsi név igaz, hogy Mohorán minden második tehén Rózsi, de neki akkor is szép név.
Az elemi iskolát Mohorán végezte, a polgárit pedig Balassagyarmaton. Amikor elvégezte a polgári iskolát akkor ő azt mondta, hogy ő missziós apáca szeretne lenni. Így a két véglet lett az apáca meg a színésznő, és a szülők azt mondták, jó, beíratták őt Nyíregyházára az angolkisasszonyokhoz és ott azt mondta neki a főapáca, hogy Rózsi belőled soha nem lesz apáca, mert benned mocorog valami!
Tehát meglátta benne a tehetséget. Szülők ezt nem akarták elhinni, hogy ugyan egy 14 éves falusi kislányban mi mocoroghat. Kivették innen és aztán beíratták Debrecenben a Kereskedelmi iskolába, amit nagyon szép eredménnyel elvégzett, kivéve matematikát. De élete végéig vallotta, hogy a művészethez nincs szükség a matematikára.
A művésznő életét két színház határozta meg, a Vígszínház, ahol kezdett és a Madách, ahol élete végéig utolsó napjáig játszott. Úgy látszik szerette a kettes számot, mert ahogy két színház, úgy két férfi is határozta meg az életét, az első férje Ráthonyi Ákos filmrendező volt, akitől egyetlen lánya született Zsuzsanna (sajnos februárban volt 9 éve, hogy Bécsben 68 éves korában elhunyt). A második férje Darvas Iván, aki ugyan 11 évvel fiatalabb volt, mint a művésznő, de ennek ellenére 11 évig nagyon boldog házasságban éltek.
Amit akkor magyar művész elérhetett, mindenféle kitüntetése lett, tehát a Kossuth díjtól, Érdemes művész, Kiváló művész, Déryné-díj, Szontágh Pál díj, Díszpolgárok, Közép keresztek.”
(Kép: saját, Színészdiploma)
A régi típusú parasztház három szobájában a kiállítás időrendi sorrendben van összeállítva, tehát középső részben van az állandó kiállítás, a család képeivel a mohorai gyermekkorról. Az „első” szobában az egészen fiatal művésznőről vannak képek. A „hátsó” szobában pedig az időskori éveinek képei és emlékei találhatóak.
Érdekesség, van egy zongora a kiállításon, ami éppen 140 éves. A Tolnay család hagyatéka volt.
(Kép: saját, Tolnay Klári Emlékház, első szoba)
A kiállításra érdemes ellátogatni – nem csak a régi magyar fekete-fehér filmimádóknak – mert számos élményt tartogat, amellett hogy picit visszaszökünk a múltba és belecsöppenünk a filmvásznon bemutatott régi világba megismerhetünk egy igazi világ klasszis halhatatlan ember munkáját!
Méltón lehetünk büszkék rá!
(Kép: saját, Katyi ruha)
A Tolnay Klári Emlékház egy apró részéről készített videót itt tudjátok megnézni:
A Tolnay Emlékház honlapja: Itt
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Legszebbnek nem nevezném. Kampós orrát megműtötték. De utána sem a legszebb.
Kedves Veronika, Varga Péter szavaival élve, „az ízlés nem vita tárgya” de köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményed és örülök, hogy olvasod a cikkem, nézz be máskor is! Kellemes napot kívánok!:)
Dolgoztam vele.. 🙂 A legaranyosabb leny, akivel tatlalkoztam.
Hú akkor Ön olyan élménynek van a birtokában, ami felbecsülhetetlen! Csodálatos lehetett! 🙂