Adventi ünnepeket töltjük és mégis az idegroham kerülgeti az embereket. A városban tömegnyomor van, asszonyok húzzák maguk mögött a gyermeküket, akik visítanak, hatalmas csomagokkal és szatyrokkal próbálnak felvásárolni mindent, ami mozdítható.
A buszok tele öregekkel, akik a piacon próbálnak pénzt spórolni, a bevásárlóközpontokban lépni nem lehet, az étkező részben nincs egy üres asztal sem.
Rohanás és pörgés minden hol, csak hogy most nem a jó értelemben, egyszerűen tapossuk egymást, hogy mindent megvásárolhassunk az ünnepekre szeretteinknek. Gyorsan száguldunk üzletről üzletre, hogy minél hamarabb végezhessünk. És rohanhassunk tovább a szürke hétköznapokba.
Karácsony előtt az advent már nem a várakozásról szól, hanem a karácsonyi ajándék lista gyors teljesítéséről. Mindenki felvásárol, mintha a világ vége jönne, minél közelebb kerülünk a szeretet ünnepéhez tetőzik ez a roham. A pénztárakban órás várakozás.
Melegség csak a kabátokban van, szívünkben semmi. Az emberek szatyrában ajándékok, ételekhez és süteményekhez való alapanyagok, italok, karácsonyi hangulatot idéző kütyük, díszek, de igazából semmi olyan nincs a magatartásunkban, ami valójában kellene egy meghitt ünnephez.
Mindemellett kint merő fényes napsütés vagy köd, hó sehol, már az időjárás is érzi, túlléptük, ami a karácsonyhoz kell. Mit erőlködjön ő is?! A lényeg úgysem a tájban van már!
De advent van, még bármi lehet, eshet hó is akár, talán akkor, ha egy pillanatra megállunk és meglátjuk a szépet, és megtaláljuk az igazi hangulatot, hogy meseszép karácsony kövesse a várakozást.
És az igazi lényeg, nem a tárgyakban rejlik, hanem abban, hogy ki teszi szívünknek a karácsonyt varázslatossá!
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Szeretettel várlak!