Ágoston, örülök hogy nem nyírtalak ki!

Így neveld a dracaenád!

Nem nem egy házi sárkányról beszélünk, csupán egy növényről, amelyik rendes gondozás mellett hatalmasra tud nőni és csodaszéppé varázsolni az otthonunkat.

Gondolom, most már sejtitek, Ágoston is egy szobanövény, méghozzá egy dracaena marginata fajtájú.  Vagyis számomra most már sokkal több annál. A közös történetünk valamikor 1999-ben kezdődött. A nevét is ekkor kapta ezen a napon, amikor is Anyukám úgy döntött ennek a szegény kis kóró, nyeszlett növénynek, ami szinte sehol a lakásban nem érezte jól magát, majd nálam – a gyerekszobában – jó helye lesz. Mivel ott mindig napfény van, meleg és kellemes a hangulat is majd szépen növekedésnek indul és fejlődni kezd. Szép első gondolat volt.

Sajnos első körben egyáltalán nem rajongtam az ötletért. Már csak ez hiányzott: egy vézna, cserepes kóró, amit még gaznak sem mondanék, mert annyira fejletlen. Locsolni sem szeretném, útban is van, gyerekként nem olyan típus voltam, aki annyira szeretne egy szobanövényt gondozni (de hisz melyik gyerek olyan?!) „dobjuk ki” ajánlgattam.

Aztán ráhagytam, maradjon csak nálam, így teljesen belevontam az életembe, ameddig bírja, bírja alapon. Kezdtem felfedezni nem is olyan rossz, ha van egy növény a közelben, amire mindig mindent rá lehet önteni: maradék, víz, ásványvíz, cola, egy – egy buli alkalmával vodka, narancslé, tejeskávé… Ott állt az ablak előtt a földön, az ágy mellett és minden, ami pohárban a konyha felé vette az irányt Ágostonon kötött ki. (Természetesen Anyukám tudta nélkül)

A növény tűrte és valami folytán fejlődni kezdett, nem lehet tudni, hogy a kávé tette meg a hatását vagy, hogy azt hitte, mikor magamban beszélek, az neki szól, de az is lehet hogy csak bizonyítani akart. Sikerült neki. Megsajnáltam és közben talán meg is szerettem. Költözés során Ő volt az első, aki velünk jött, csakhogy akkor már úgy kezeltem mintha cukorból lenne.

Most ott áll a kis szobában próbál teljesen az ablak elé kerülni, meg van bokrosodva, elhagyott engem olyan magas lett és időnként gyönyörűen hajt egy kis új ágat.

Minden növénykisokos könyv azt írja róla, hogy nem nagy a vízigénye. Pedig én mindennap öntök rá egy pohár vizet (és igen most már csak vizet!) És azt is írják, hogy a félárnyékos helyeket szereti, mégis itt nálam csak úgy kúszik ki az ablakon, hogy minél több napfény érje.

Tehát megállapításra került, nem lehet beskatulyázni őket, mindegyik növénynek, ahogy az állatoknak is megvannak a saját igényeik, mindegyik egy önálló egyéniség és ha figyelünk rájuk, akkor sok szépet hozhat az együttélés.

Boldog Névnapot Ágoston, és Isten éltessen sokáig!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

(A bejegyzésben megjelent képek saját készítésűek.)