Születésünkkor sok arc tódul felénk, életünk hosszú során ismerkedünk csak meg külön-külön velük. Egyetlen egy arc van viszont, amely -jó esetben- végig kíséri életünk minden egyes mozzanatát.
Azaz arc, amely félelmet mutat, ha betegek vagyunk, amely aggódik, amikor először ülünk biciklire, amely kíváncsian néz, ha izgatottan érünk haza, amelyre mosolyt csalunk egy öleléssel, azaz arc, amelyen könnycsepp gördül végig csak miattunk.
Ha boldogok vagyunk, velünk örül, ha elkeseredettek vagyunk, velünk sír. Olyan, mintha a mi arcunk lenne, de mégis testünkön kívül van, pedig ugyanúgy átérzi és átéli minden érzelmünket. Ő az aki, mindig támogat, és mellettünk áll.
Később, amikor kevesebbet látjuk is ugyanúgy meg van a kötelék, messziről érzi, ha bánat ér, ugyanúgy ha öröm. Aggódik, félt és szeret. Bármi is történjen életünkben, egyetlen egy arc van, amely olyan, mintha a miénk lenne.
Ez az arc, amelyet bármilyen helyzetben felidézel, emléke sosem halványul, szívünk őrzi nem a szemünk.
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2017/03/30/a-kommunikacio-letfontossaga-mert-nema-gyereknek-anyja-sem-erti-a-szavat/
https://astrid.cafeblog.hu/2017/03/02/vedd-eszre-minden-kivansagod-teljesul/
https://astrid.cafeblog.hu/2017/04/06/babeli-zurzavar-egy-kapcsolatban/