Amikor először jártam Cividale del Friuliban, az Ördög-híd története varázsolt el.
Most azonban egészen más arcát mutatta nekem a város: nyüzsgő, mégis otthonos, történelmi, mégis nagyon élhető. Ez az a fajta hely, ahol könnyen úgy érzi az ember, mintha hazatért volna, pedig közben minden sarkon új felfedezés vár.
A templomok városa
Cividale nemcsak a longobárdok fővárosa volt egykor, hanem a vallási élet egyik központja is. Ahogy sétáltam a macskaköves utcákon, szinte minden utcasarkon egy újabb templom vagy kápolna bukkant fel. A legimpozánsabb természetesen a Santa Maria Assunta dóm, amely a város szívében áll. Külső megjelenésében egyszerű, de mégis magasztos, belül pedig tele van történetekkel és kincsekkel, amelyek a régió hosszú múltjáról mesélnek.
És nem csak a dóm. Kisebb templomok, rejtett kápolnák sorakoznak a városban, mindegyik egy-egy szelete annak a vallási és kulturális örökségnek, amit Cividale őriz. Van bennük valami egészen különleges: mintha az idő itt valóban lassabban haladna, és minden egyes kő, minden egyes oltár egy újabb darabka lenne a város lelkéből.
Lovagok és középkori forgatag
A legnagyobb meglepetés azonban az volt, hogy pont akkor érkeztünk, amikor a Palio di San Donato fesztivált tartották. Cividale ilyenkor visszarepül a középkorba: lovagi tornák, íjászversenyek, dobosok és zászlóforgatók töltik meg az utcákat. A házak ablakaiban középkori zászlók lengedeznek, a főtéren vásárosok kínálják portékáikat, a terek pedig megtelnek zenével és nevetéssel.
Ott állni a nézők között, és figyelni a lovagokat, akik teljes díszben vonultak be a térre, felejthetetlen élmény. Mintha egy filmbe csöppentem volna, csak itt a díszlet valódi volt, és a történelem nem egy rendezett jelenet, hanem a valóság, amit a helyiek minden évben újra megélnek.
Egy város, ami él
Mindezek mellett Cividale egyszerűen élhető. Bár kicsi, mégis vibrál: a kávézók teraszain helyiek és turisták beszélgetnek, a piazzákon gyerekek futkároznak, a folyóparton pedig párok és családok sétálnak. Van benne egyfajta kedves nyüzsgés, amitől nem érzed zsúfoltnak, inkább barátságosnak és befogadónak.
A város utcái olyanok, mintha ezer éve ugyanott állnának, és valójában így is van. A longobárd örökség mindenhol ott van, az épületek falaiban, a múzeumok kincseiben, és persze abban a hangulatban, ami teljesen egyedi.
Egy hely, ahová visszavágysz
Cividale del Friuli több, mint egy turisztikai látványosság. Egy hely, ahol a múlt és a jelen tökéletes harmóniában él egymás mellett. Egy séta a Natisone folyó partján, egy pillantás a campanile tornyaira, egy kávé a Piazza Paolo Diaconón és hirtelen úgy érzed, mintha mindig is ide tartoztál volna.
És talán ez Cividale legnagyobb varázsa: hogy nemcsak vendégnek érzed magad, hanem olyan, mintha otthon lennél. A búcsúzásnál mindig marad bennem egy kis hiányérzet.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Tiktokon: @astride999
Ha erről a linkről foglalsz, munkámat jutalékkal támogatod, amit rendelésed/foglalásod után a Bookingtól fogok megkapni. Köszönöm!