Sóval vagy cukorral? Tésztával vagy rizzsel? Vagy betűtésztával?
Be kell vallanom a kedvenc levesem már gyerekkorom óta a paradicsomleves. Soha semmikor nem hangoztatom, hogy imádom, ha kérdezik is, elhúzom rá a számat, mert annyira kellemetlen tud lenni, mikor valaki szívvel lélekkel megfőzi, a számomra kedvenc ételemet és én pedig a kanalamat sem vagyok hajlandó beleütni.
A lehető legjobb, ha anyum vagy a szomszéd néni – aki olyan, mintha a nagyim lenne – készítik! Miért?
Mert kicsit másképp szeretem a paradicsomlevest. Persze lehet, hogy pont számodra ez így természetes, de az én ismeretségi körömben sok embernél kiverem a biztosítékot, ha elmondom, hogy a megszokott finom édes paradicsomlevest betűtészta vagy rizs helyett én sóval, még több sóval és cérnametélttel eszem.
Igen, jó sok sóval, és jó sok tésztával a legjobb.
Az elkészítése pedig rém egyszerű:
Egy teáskanálnyi zsírt vagy egy evőkanálnyi olajat felmelegítünk egy fazékban, ráteszünk egy teáskanálnyi sima lisztet, mielőtt barnára pirulna, ráöntjük a paradicsomlevet. Kb. 1 litert. Ha nagyon sűrű hígíthatjuk sima vízzel. Majd jól megsózzuk és összefőzzük. A cérnametéltet akár bele is főzhetjük, de külön is lehet.
Te hogy szereted? Sósan vagy édesen?
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
