Imádtam. Több évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy a bécsi Adventi vásárban vásároljuk meg a karácsonyfadíszeinket, mivel előző évben annyira rabul ejtett minket a vásár hangulata.
Nem is lett volna ezzel semmi baj, elmentünk Bécsbe a szokásos városnéző körút most sem maradhatott el, jól megtervezett utunk volt.
A Stephans dómban kezdtünk és autóval megálltunk egy szűk belvárosi utcában, a hópihék romantikusan hullottak az égből, megvolt minden egy kellemes karácsonyi hangulatot hozó sétához, a templomot végigjártuk, felmentünk a tetejére, fényképeztünk, mindent végig néztünk és csak úgy boldogok voltunk.
Egészen addig, amíg visszafelé bóklászva már a sokadik utcát elhagyva az eltévedés lehetőségét számolgatva nézegettem vissza a fényképezőgépben, hol is szálltunk ki az autóból?! Milyen jó, hogy pont egy neves ruházati bolt kirakata közel volt és képet készítettem róla, mert így beazonosíthattuk, hogy igen itt vagyunk, itt állunk. Itt parkoltunk. Valóban. Pont itt. Nah de hol van az autó?
Hirtelen szíven vágott minket az az érzés, hogy úhristen ellopták az autónkat. Ellopták?! Létezik, valóban van ilyen? Ez most velünk történik? Tényleg?! Van ilyen? Ez most komoly?! Kijöttünk Bécsbe és ellopják az autónkat?
Igen, néztünk össze, az idilli varázslatos sétálgatásból egy jéghideg pillanat dermedt ránk. A szomszédos utcában lévő rendőrségen bejelentettük az eltűnést, mire ott felvilágosítottak bennünket, hogy nem, dehogyis, nem ellopták, csupán elvontatták. Hogy miért? Mert szerintük túl közel álltunk meg a buszmegállóhoz (igen Bécsben centiméterrel mérik a métereket a közterületesek).
Nagyot sóhajtottunk, hogy ez még a jobbik eset. Azzal nem számolva, hogy mennyibe is fog fájni az autó kiváltása.
Végül elmentünk a vásárba is, amely csodálatos volt, és még díszeket is vettünk, kicsit megtörten ugyan és kicsit fanyar szájízzel sétálgattunk a csillogó karácsonyi fények alatt, de ahogy mondani szokás, az emlékek megszépülnek! Én is így jártam ezzel az emlékkel az évek során.
A kellemetlen gyomorideges érzés elszállt és helyette beköltözött a szívembe a szeretem a vásárokat érzés. A forralt bor illetve puncs illata, a sült gesztenye melege, az emberek mosolya, az árusok kedvessége.
Na és akkor, ha elvontattak, az is egy örök emlék marad, plusz egy kellemetlen napot is le tudtunk szeretettel és békével zárni.
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!
(Kép saját)