Amikor oszladozni kezdenek a vihar felhők és rájössz, hogy ez most más mint a többi, ez a vihar elsöpört mindent, mindent ami benned volt és mindent ami ő benne volt. Rájössz, hogy mennyire üres ott legbelül, várod, hogy elmúljon, pedig nem fog magától megszűnni.
Tétován andalogsz, céltalanul bolyongsz, nem találod a helyed és azt akarod visszakapni, azt, ami volt, amit magadénak hittél. Egyszerűen nem érted miért most történik mindez. Áldozatnak érzed magad, és szenvedsz a tudattól, hogy elhitted, megint elhitted!
Menekülni próbálsz az üresség elöl. És csak arra gondolsz minden körülmény ismeretében is, hogy szeretnéd visszakapni, és arra, hogy valaki ébresszen már fel… Jah, nem lehet, mert ez nem egy rossz álom?!
Végig gondolod, miért nem maradhat minden úgy, ahogy volt, miért kell másnak lennie. Hogy ő miért nem hazudhat tovább, és te miért nem hihetsz neki tovább. Hogy ő miért nem hitetheti el veled, hogy most is minden rendben, minden szokványos, minden ugyanolyan? És neked miért kell kinyitni a szemed? Túl sokat tudsz. Már túl sokat. És ilyenkor a tudás nagyon fáj. Nincs visszaút.
A helyzet sötét oldala csak dühöt kelt benned és újra kérdések bombázzák az agyadat: miért nem vigyázott jobban? És most már miért nem kímél a gyötrelmes igazságtól? Miért hozza előrébb a jövő torz és sötét pillanatait? Miért nem kímél a valóságtól?
Hasogat benned egy érzés, hogy az arcába kiabálnád: „Ne tedd ezt és kérlek, hazudj még nekem!” Hazudj nekem tovább! Mondd, amit hallani akarok! Mondd újra azokat a mondatokat, amik már akkor sem voltak igazak! Mondd azt, amit tegnap, amit éjjel, mondd azt, amit máskor is mondanál! Hazudj még nekem! Hitesd el velem is, amit másnál, hitesd el velem is, ami nincs! Ködösítsd el a rideg valóságot. Hogy ami köztünk van az megmarad és örökké szép marad! Hogy az illúzió, amiben élek tovább megmarad!
Hazudj még nekem!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!