Mondhatnám, ez az anyák sorsa… és persze azt is, hogy erről senki nem szólt! Arról, hogy egy személyben leszek dada, ápoló, szakács, takarítónő, logisztika manager, taxisofőr, biztonságiőr, udvari bolond és most még krampusz is!
December elsejével megkezdődött az adventi időszak, így erre az alkalomra varrattunk 24 db apró piros zsákot, amely fogytával jelzi, hogy közeleg a karácsony. Nagyon cuki, csakhogy esténként csempészem bele a cukrot, csokit, apró játékot, mikor mit.
Plusz az én fiamnál picit nehezített a pálya, ugyanis nem eszik meg mindenféle cukrot, csokit, így kerülnek a zsákokba apró lego kiegészítők is, amiket már jó előre beszereztünk.
A másik nehezített rész, hogy este velünk szokott elaludni, így nekem meg kell várnom amig ő elalszik és utána kell kilopóznom. Jó esetben 50 perc után nem néz fel és kérdi meg „anya hova mész?!” Tegnap sikerült elaludnom, így reggel kellett rögtönöznöm… másik sztori.
Minden reggel nagy az öröm, vajon mit rejthettek a zsákokba a krampuszok?!
Bevallom, az én gyerekkoromban a krampuszok jófej figurának voltak beállítva a Mikulás kísérőiként. Most közel a negyvenhez szembesültem vele, hogy milyen lények is a krampuszok. No de mindegy is, ez is kb. olyan, mint az ahány ház annyi szokás.
Esetemben szögezzük le, jó fej krampusz vagyok és nem eszem gyerekeket!
Aztán ez csak az idei december egyik projektje, a másik az óvodai mikulás zsákok elkészítése (mint szülői munkaközösség tagjának).
Sosem csináltam még ilyet. Egészen Árminig én is mindig csak kaptam a mikulás csomagot. Árminnak pedig mindig valami előre elkészített plüssel csomagoltat vettünk. A lényeg, hogy ez a feladat nem is olyan könnyű, mint hittem, ugyanis adott egy büdzsékeret és ezen belül kell lenyűgöznünk 21 gyermeket!
SzM társammal körutat tettünk a nagyobb boltokba és ott a nagyját meg is vásároltuk.
Aztán jött az arcon csapás, ugyanis a zsák, amitől féltem, nehogy kicsi legyen, túl nagynak bizonyult!!! Áhhhhh!! A csomag alján lötyög az a pár szem csoki és cukor, ami ebbe az anyagi keretbe belefért.
A kávétól felpörögve – napok óta ez van, mert sikerült túl kávéznom magam – nyakamba vettem Miskolc filléres diszkontjait, valami olyasmi után, ami viszonylag nagy és jól kitölti a zsák holtterét.
A nagy séta közepette eszembe jutott, egy rég elfeledett kedvencem a zizi! Így a zizi lett a megmentőnk!
Már csak csomagolni kell és viheti is a Mikulás az óvodába szétosztani 21 imádnivaló gyerkőcnek.
Közben megértettem a Mikulás ezt a munkát miért szervezte ki! (Hahah)
Aztán itt még nem állt meg az én történetem, azontúl, hogy ezeken a reggeleken is kell gondoskodni az adventi zsákocskákról még a Jézuskának is be kell segítenem.
Bizony, mint (üzleti) kommunikációs mentor, fontosnak tartom, hogy már most 5 évesen is pontos megfogalmazást adjon az igényeiről. A szöveget ugyan én írtam, de ő diktálta aztán szignózta. Feladni még nem tudtam, mert puskáznom kell róla 😀 (haha)
De lassan szépen teljesül a lista minden pontja. És tudom, hogy a vártnál nagyobb lesz az öröm és ez minden befektetett időt és energiát megér!
Legyetek jó krampuszok és élvezzétek a decemberi sürgés-forgást!
Nagy ölelés: Krampi-Eszter
ui.: Ha valamelyikőtök tud, intézzen légyszi havat karácsonyra! Köszi!
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Szeretettel várlak!
(A Krampuszos kép forrása: Ismeretlen – https://www.giornalepop.it/sacro-terrore-natalizio-dei-krampus/, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=109674431)