„Lépj ki a komfortzónádból, hogy megtaláld a boldogságod!” Ez egy nagyon szép mondás, és hinnünk is kell benne! De mindent a maga idején. És mindent a maga körében! Mert valóban tenni kell a boldogságért, és tenni kell azért, hogy minden nap mosolyogva ébredjünk. Nincs is ezzel semmi baj.
Valóban fontos, hogy olykor elhagyjuk a komfortzónánkat, azért hogy előrébb haladjunk, és valami nagyot alkossunk. Hogy lustaságunkat félretéve megmutassuk kik is vagyunk. Elérjük az álmainkat, kitűzött céljainkat, és a világ megnyíljon előttünk.
A pozitív gondolkodás alapja ez. És teljesen jó ez a mondat, de mi van akkor, ha rossz irányba lépünk, ha elhisszük a fenti mondást, de rossz szövegkörnyezetbe téve teljesen másképp értelmezzük?
Mi van akkor, ha már ott van a boldogság az életünkben, de észre sem vesszük? És nem tudunk vele mit kezdeni, mert kódolva lett belénk az elégedetlenség, a folytonos szenvedés keresése. A meg nem becsülés olcsó tudománya?!
Mi van akkor, ha már megtalált a boldogság, de vakok vagyunk és ott hagyjuk az egészet félbe és ezzel a címszóval továbbállunk majd görcsösen keresünk valamit, ami talán nem is létezik!?!
Sosem leszünk boldogok, ha a megtalált örömöt nem tudjuk értékelni és megbecsülni. Ha folyton eldobjuk valami újért cserébe, ami ideig – óráig elhiteti velünk, hogy kiléptünk a komfortzónánkból és most boldogságra leltünk.
Ami elhiteti velünk, hogy mindent felrúgva, mindennek hátat fordítva, mindent eldobva magunktól boldogságot hozhat.
Mit várunk mi fog történni, ha valami jól működő dologra ráhúzzuk, hogy szokványos és komfortzónabeli?! Szavatossága van a boldogságnak? Amint komfortossá válik kukába vele és jöhet a következő? És azzal megint mi fog történni? Ördögi kör ez. Megéri?
(Kép: pixabay.com)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata: