Az első Republic koncertem Cipő nélkül – Ez már egy új fejezet
Sok évvel ezelőtt rengeteg Republic koncerten ott voltam. Imádtam mind. Tudtam, sőt még ma is tudom az első másodpercéből melyik dal fog következni, végig éneklem és számtalanszor végig hallgatom őket.
Négy évvel ezelőtt nagy megrendülést okozott az együttes frontemberének az elvesztése. Cipő nincs többé. Azon a hideg márciusi napon özönlöttek a népek kezükben egy szál sárga rózsával végső búcsút venni. Elképzelhetetlen volt – számomra is- hogy az együttes tovább folytassa Cipő nélkül. Nélküle? Hogyan? Miként? Nincs motor, nincs meg az a hajtóerő, akivel működött az egész.
Amikor kis idővel a tragédia után bereklámozták, hogy az együttes 23 év után folytatja a munkáját, és itt, meg itt lesz a következő koncertje, megvetéssel, mérhetetlen haraggal gondoltam rájuk. Tüntetőlegesen egyáltalán nem mentem ezekre a rendezvényekre és eszem ágában sem volt tombolni nekik. Ami elmúlt elmúlt, el kell fogadni és nem tovább erőltetni. Gondoltam.
Négy év után, most hétvégén, csak úgy hozta a sors, hogy elkeveredtem egy „mezítlábas” koncertre. Talán a több éves elzárkózásom feloldódott és kíváncsi lettem, hogyan is működhetnek tovább Cipő nélkül.
Persze, szombat este dacos gyerekként álltam a sorban, pufogva, negatívan, hogy nyilván rossz, amit csinálnak. Cipő által énekelt számokat adnak elő, a jelenlegi frontember ott áll Cipő helyén, úgy tesz mintha mindig is ő állt volna ott. (Persze, mit csináljon szegény…) Learatja a babérokat – gondoltam. Olyan, mintha mindig is így működött volna a zenekar. Vártam valamit és lehet, hogy nem csak én vártam. Szerettem volna látni csak egy szikráját annak, hogy az együttes nem felejtette el a múltat.
Felcsendült a „Szállj el kismadár” című dal is utolsóként, aztán tapsolt mindenki elégedetten és követelték vissza őket, minden a szokásosan zajlott, végén az együttes jelenlegi frontembere bemutatta a csapatot és persze a felsorolásból nem maradhatott ki az örökös Republic tagja Bódi László Cipő sem.
És ekkor, olyan dolog történt, amire szívem mélyén elejétől fogva vártam.. a színpadon kihunytak a fények, teljesen sötét lett… A közönség teljesen meghatódott… a zenekar jelenlegi emberei egymás mellett álltak és felcsendült egy ismerős dallam, Cipő hangján… ott volt velünk…
Kellett a végére, hogy megemlékezzünk egy olyan emberről, aki halhatatlan marad mind az együttes, mind a közönség számára. Néma csendben állt mindenki, átjött az üzenet, anélkül hogy beárnyékolta volna az előtte megélt örömteli pillanatokat.
Én is megértettem, Cipő örökös tagja marad a Republicnak. Azt pedig el kell ismernünk, hogy 27 év beletett munka van a zenekarban, hogy az együttes tagjainak az egész Republic már nem csak munka, hanem egy életérzés.
Cipő nélkül, de örökre vele…
(Kép: kaposvarmost.hu)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2017/08/10/10-halhatatlan-rocksztar-mondta/
https://astrid.cafeblog.hu/2017/06/22/hazudj-meg-nekem/
https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/16/a-lany-aki-mindent-akart/