Pizza. Világnyelv. Szerintem nincs olyan ember a földön, aki ne ismerné. Mindenki tudja a lakóhelyéhez legközelebb eső pizzériát, ahol isteni finom pizzát sütnek. A szórólapok és étlapok legelső helyén a Margherita (sok helyen Margarita) elnevezésű áll. Sima egyszerű olasz színekben pompázó mindenféle plusz feltét nélküli pizza, paradicsommal, bazsalikommal és mozzarellával.
Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom Nápolyban kapható a legfinomabb pizza. Nyilván, hiszen az egész pizza lénye és megjelenése onnan ered. Bevallom a nápolyi nyaralásunkig nem sokba néztem. Unalmasnak és snassznak találtam. Aztán megkóstoltam az ott készült igazi eredeti olasz Margherita pizzát és valódi gasztroélményt nyújtott, ami itthon csak egy sima unalmas natúr pizza, az odakint mennyei ízzel bíró csoda.
És miért pont a Margherita nevet kapta?
Nem, nem azért, mert apró virágokkal szórják meg a tetejét. Bár elég újító elgondolás lenne, de ennél sokkal régebbre kell visszamenni mind az időben, mind a történelemben. Ugyanis valamikor a 18.században egy nápolyi séf (a maga korában a leghíresebb pizza készítő mester) Raffaele Esposito valami igazán különleges és lokálpatrióta étellel szerette volna megvendégelni a Nápolyba látogató szavojai I. Umberto királyt és feleségét Margherita királynét. Mi mást tudott volna ezért kitalálni, mintsem olyan pizzát süssön nekik, amely az olasz nemzeti színekben pompázik: zöld, mint a bazsalikom, fehér, mint a mozzarella és piros, mint a paradicsom. A királynőnek annyira ízlett ez a különlegesség, hogy tiszteletből a mester róla nevezte el.
Szó se róla, ezzel igazán sikeresen beírták magukat a történelembe!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
(A cikkben megjelent kép saját, főkép: https://www.pexels.com/photo/pizza-neon-light-signage-1596888/)