Számtalan emberrel megesik, hogy boldogtalan és kilátástalan helyzetük, főleg magányukból ered.
Legnagyobb gond ott van ezekkel az emberekkel, hogy nem veszik még azt sem észre, hogy a körülöttük lévő embereknek mennyire fontos a jelenlétük, önsajnálatba fulladva temetkeznek arcukba, és közben elszaladnak mellettük a fontos dolgok.
A barátok a családtagok szeretetét annyira természetesnek tartják, hogy már észre sem veszik, hogy létezik.
Sajnáltatva magukat, mindenkinek csak azt panaszkodják mennyire magányosak.
Pedig ha csak egy percre megállnának, számot vetnének azzal, miért van ez így, megkeresnék a gyökér okot.
Miért érzem magam magányosnak?
Megtalálnák a választ. Rájönnénk, azért mert rossz helyen kerestem eddig. Rossz emberek után futottam, rossz emberekben bíztam és rossz emberek kezébe akartam tenni sorsomat.
Nincs más megoldás, le kell venni a szemellenzőt, magunk stílusának megfelelő szerelmet kell találnunk, lejjebb kell adnunk magas elvárásainkból, vagy saját életünkkel szembeni elvárásaink lécét kell magasabbra tenni.
Olyat nem kaphatsz meg, amihez nem vagy méltó.
Szelektálnod kell és rendezned soraidat, ha ez megtörtént, és észre veszed, eddig mennyi ember volt melletted, méltányolod törődésüket, boldog leszel, és társra lelsz!
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Tiktokon: @astridblog.com
Szeretettel várlak!
Főkép 5933179 képe a Pixabay -en.
