A gyönyörű gradói tengerparttól – autóval 50 perc távolságra – a hegyek között fekszik, Cividale del Friuli. Egy ici-pici helység, ahol alig több mint tízezer fő él, hamar belopta magát a szívembe. A város utcái igazi toszkán hangulatot idéznek elő. Hétvégenként piacot tartanak, ahol főleg ruhákat, cipőket árulnak, illetve gyümölcsöt és virágot. Az itt kapható narancs vetekszik a portugál naranccsal, amelyet sok év távlatában sem felejtettünk el. Vigyázat, aki ezt megkóstolja, az itthonit többé nem fogja szeretni!
No, de mit kell tudni a városról, azonkívül, hogy az UNESCO része? Gradóból érkezve érdemes még a város elején leparkolni, onnan pedig sétálva bejárni a piciny óvárosi utcákat.
A longobárdok fővárosát a smaragdzöld színű Natisone folyó partján alapította maga Julius Caesar. (Sajnos – vagy lehet, pont így jártunk jobban – a smaragdzöld folyóból nem sokat lehetett látni, mivel annyira kevés víz volt a mederben.)
A hely egyik nevezetessége, a 22 méter magas, kőből készült átkelőhely a folyón, a Ponte del Diavolo (az Ördög hídja), amely még a 15. században épült. Mi is (főleg) emiatt a hídért mentünk.
Ponte del Diavolo nevének eredetére számtalan legenda született. Az egyik szerint építtetői az ördöggel cimboráltak, hogy időben elkészüljön a híd. Cserébe az ördög, a hídon elsőként áthaladó lelkét kérte, a ravasz helyiek egy szerencsétlen kóbor kutyát küldtek át az új hídon.
Egy másik monda szerint, a folyóban álló hatalmas sziklát, melyen a híd tartóoszlopa áll, maga az ördög hajította a mederbe.
Mivel elég alacsony volt a vízállás, a híd mellett lévő lépcsősoron le tudtunk sétálni a folyópartjára, innen is csodálatos volt megtekinteni a hidat. A parton különleges kétlábúakkal találkoztunk: kacsafejű tyúk színű tollasok jöttek morzsát lejmolni. Mint utóbb kiderült, pézsmaréce a becses nevük:
A hídtól visszasétálva, a mediterrán hangulatú színes házak között lévő tereken választhatunk egy számunkra szimpatikus kávézót vagy éttermet, ahol egy Aperol mellett belepihenhetünk a helyiek nyugalmas életébe. Őket figyelve mindig megirigylem az itteni életet és költözésre hív a szívem. <3
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Tiktokon: @somogyieszter9
Szeretettel várlak!
Pingback: 2024 búcsúzom! – Astrid blog