Sivár falak közt fekve bámulod a plafont. És tudod, hogy ez a nap más, mint a többi. Lehet, teljes egészében megváltoztatja eddigi életedet. A jövőn töprengsz, a múlttal beárnyékolva a jelent és csak egyetlen egy kérdés jár a fejedben, mi lesz ezután?
Pillanatokon belül érzed, minden más lesz, részese vagy a változás beálltának, és nem tudod megállítani. Rohan feléd kérdés nélkül söpri el eddigi unalmas monoton szürke hétköznapjaidat. Majd rájössz kegyetlen tőrdöfésként érezve, mennyi minden van, amit tenni és főleg elmondani akartál. Elmondani!
Nem fogta be senki a szádat, de te mégis inkább hallgattál. Éltél a saját világodban és úgy gondoltad ráérsz, oh mennyire ráérsz még. Hiába akartad megtörni a csöndet, még sem tetted. Csak gondold végig, mennyi minden van, amit nap, mint nap nem mondasz el a másiknak, inkább hallgatsz. Miért nem mondod? Miért nem ismétled meg naponta? Mi az, amit mindenféleképpen tudatni szeretnél szeretteiddel?!
Túl szokványossá váltak a mindennapjaid és túl természetes, hogy nem kell hangot adnod az érzéseidnek. Pedig ott a lehetőség minden nap, minden percében. Esély nyílik arra, hogy szavaid méltó fülekre találjanak. Ne ülj némán, ne feküdj le csöndben. Mondd el, ami a szívedben van. Mondd el, amíg lehet.
Utolsó szó jogán már lehet késő lesz mindent bepótolni. Némaságod gyászba borul, pedig annyi minden lenne még. Lett volna még. Ne várj némán, adj hangot annak, ami a szívedben van!
(pixabay.com)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/23/mindig-van-mas-valasztasod/
https://astrid.cafeblog.hu/2016/02/18/igy-ronthatod-el-ha-szereted/
https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/12/szavakban_796/
