Torinóban két és fél napot töltöttünk. A Valentino parkban viszont háromszor jártunk. Igen, a matek stimmel. 😄
Az első látogatás után ugyanis Ármin számára teljesen egyértelművé vált, hogy ide nekünk még vissza kell jönnünk. A parkban hatalmas ódon fák, a Pó folyó, szökőkutak, kastély, sétaösvények vannak, de mindez eltörpül a benne lakó cuki mókusok barátsága mellett. Miattuk vagyis értük mentünk vissza.
Elég sokan vannak és egyáltalán nem úgy viselkednek, mint azok a mókusok, amelyeket itthon általában egy fa tetején látunk eltűnni, mire elővennénk a fényképezőt. A Valentino mókusai kíváncsiak, bátrak és némelyikük egészen elképesztően közel merészkedik az emberhez. Nálunk pedig ezzel Ármin szívét nagyjából az első öt percben meg is nyerték.
De milyen mókusok élnek a Valentino parkban?
Itt jött számomra a történet érdekesebb része, mert első ránézésre csak annyit láttunk, hogy tele van a park helyes, szürke mókusokkal. Csakhogy ők valójában észak-amerikai szürke mókusok, és nem őshonos lakói sem Torinónak, sem Olaszországnak.
A történet egészen 1948-ig vezet vissza. Ekkor négy, Washingtonból származó szürke mókust engedtek szabadon Torino közelében, Candiolo térségében. Az állatok elszaporodtak, majd az évtizedek során egyre nagyobb területet hódítottak meg Piemontban. Ma már a Valentino park egyik legfeltűnőbb állatai.
Két földimogyoró, és kezdődhetett a mókushívás
A park környékén még mogyorót is árulnak nekik, mi pedig természetesen vettünk. Ármin hamar kialakította a saját mókuscsalogató technikáját is. Fogott két héjas földimogyorót, elkezdte őket összekocogtatni, és várta, hogy valamelyik kíváncsi lakó előbújjon. És működött! Egy idő után már figyeltük, ahogy közelednek. Megállnak. Néznek. Jönnek még egy kicsit. A bátrabbak pedig egészen Ármin kezéig merészkedtek.
Az egyik olyan magabiztos volt, hogy az egyik mancsával megfogta Ármin csuklóját, a másikkal pedig szépen kivette a kezéből a héjas mogyorót. Annak a mókusnak valamiért nem tetszett az előre lehántolt mogyi. Barátságos megnyilvánulásukkal rögtön belopták magukat a szívünkbe.
Ha megkínáljuk őket, nem mindegy, mivel
A Valentino park mókusai annyira bátrak, hogy néha nehéz ellenállni nekik, főleg, amikor már ott ülnek az ember előtt és várják a következő falatot. 😄 Ha azonban etetjük őket, érdemes odafigyelni arra, hogy olyasmit kapjanak, amit a kis szervezetük is jól tud hasznosítani.
A mókusok természetes étrendjének fontos részét adják a különféle diófélék és magvak, emellett esznek terméseket, rügyeket, virágokat, gombákat és időnként gyümölcsöket is. Ezekből jutnak többek között energiához, növényi fehérjékhez, zsírokhoz, rostokhoz, valamint különféle vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz.
Ha szeretnénk nekik vinni valamit, jobb választás lehet például a natúr, sózatlan dió, mogyoró vagy törökmogyoró, lehetőleg héjában. A sós, fűszerezett, cukrozott ételeket, csokoládét és más emberi nassolnivalókat viszont jobb elkerülni!
Azért azt mindenképpen érdemes észben tartani, hogy bármennyire barátságosak és emberhez szokottak, mégis vadon élő állatok. Nem érdemes megfogni, simogatni vagy sarokba szorítani őket, hagyjuk, hogy ők döntsék el, mennyire szeretnének közel jönni. Így nekik is, nekünk is sokkal jobb élmény marad a találkozás.
Nem alszanak téli álmot sem
A szürke mókusok egyébként nappal aktívak, így nem véletlen, hogy séta közben ennyivel találkozhatunk. Sok időt töltenek táplálékkereséssel a földön, a fákat pedig többek között pihenésre, evésre és menekülésre használják.
És még egy érdekesség: télen sem alszanak téli álmot. Hideg időben kevesebbet mozognak, és inkább a nap melegebb óráiban aktívak. Fészkeiket a fákon építik, a Valentino parkban pedig egész évben megfigyelték a fészeképítést, különösen tavasszal.
Vagyis ha valaki nem nyáron érkezik Torinóba, akkor is jó esélye van összefutni velük.
És maga a Valentino park?
A Parco del Valentino a mókusokon túl is megér egy hosszabb sétát. Torino egyik legismertebb és legrégebbi közparkja, közvetlenül a Pó partján, hatalmas fákkal, árnyas sétányokkal, kerékpárutakkal és rengeteg zölddel. Egészen más hangulata van, mint Torino elegáns, árkádos belvárosának, itt jólesik egyszerűen csak céltalanul sétálni, leülni a folyó mellé vagy nézni a park életét.
És ha közben megéhezünk vagy innánk valamit, több helyen kisebb pavilonok, büfék is vannak. Paninit, chipset, üdítőt és kávét is lehet kapni, de akár egy Aperol mellett is meg lehet pihenni.
Azt hiszem, ennél jobb bizonyíték nem is kell arra, hogy utazás közben néha nem a leghíresebb látnivalókból lesznek a legjobb emlékeink. ❤️
🏨 Szállást keresel Torinóban? Nézd meg az aktuális Booking.com ajánlatokat!