Róma az a város, ahol az ember reggeltől estig képes egyik látnivalótól a másikig sétálni, aztán estére úgy érzi, hogy leszakad a lába. Mi most Árminnal érkeztünk, így a kötelező látnivalók mellett szerettünk volna egy kis lazítást is beiktatni. (Utólag úgy érzem nem biztos hogy ez sikerült. Hahah)
A Villa Borghese egy hatalmas park, tele árnyas sétányokkal, különleges épületekkel, szökőkutakkal és szobrokkal. Játszótér, kávézó és persze bringóhitó. Akár egy egész napot is el lehet tölteni benne. Torinó után megtanultuk hogy az ilyen olasz parkokban érdemes figyelni az ott élő állatokra is. Itt sajnos (vagy annyira nem sajnos) mókussal nem találkoztunk, viszont annál több papagájjal, gyönyörű zöld színükkel repdestek egyik pálmafáról a másikra.
Ha a park önmagában nem lenne elég izgalmas, érdemes figyelembe venni a városra néző panorámát, szerintem ezt senkinek sem szabad kihagynia. A hatalmas mediterrán fenyők alatt lenni különösen hangulatos. Ezek a jellegzetes, ernyőszerű koronájú fák szinte hozzátartoznak Róma látképéhez.
Pedig a Villa Borgheset eredetileg egyáltalán nem a rómaiak pihenésére hozták létre.
Érdekesség: a park kialakítását a 17. század elején Scipione Borghese bíboros, V. Pál pápa unokaöccse kezdeményezte. A Borghese család fényűző magánbirtoka volt, amelyet csak 1903-ban nyitottak meg a nagyközönség előtt.
Vagyis ma ott kávézhatunk és biciklizhetünk, ahol egykor Róma egyik legbefolyásosabb családja sétálgatott.
Bringóhintóval a Villa Borghesében
Ha gyerekkel érkeztek, ezt a programot különösen ajánlom!
A Villa Borghese közel 80 hektáros, így gyalog sem lehetetlen bejárni, de azért nem kis távolságokról beszélünk. Mi inkább béreltünk egy bringóhintót és négy keréken indultunk felfedezni a parkot.
Persze a romantikus hintókázást senki ne képzelje maga elé, Ármin átvette a kormányt én pedig visítoztam és persze indexeltem! 😄 (a gyerek vezetési stílusán még van mit csiszolni…haha)
Egy különleges óra a fák között
A tekerés közben az egyik legérdekesebb megállónk az Orologio ad Acqua, vagyis a vízóra volt. A pálmák és a zöld növényzet között megbújó szerkezet első pillantásra egy mesebeli kis óratoronynak tűnik.
Pedig valódi mérnöki különlegesség! A szerkezet működéséhez vizet használnak, tervezését pedig Giovanni Battista Embriaco domonkos szerzetesnek tulajdonítják. A vízórát 1873-ban helyezték el a jelenlegi helyén, egy apró tó közepén.
Azt különösen szeretem Rómában, hogy még egy egyszerű parkos kirándulás során is belebotolhatunk egy ilyen történelmi érdekességbe.
Szobrok mindenfelé, de kiket ábrázolnak?
A Villa Borghese és a hozzá kapcsolódó Pincio sétány valóságos szabadtéri múzeum. Ahogy haladtunk a bringóhintóval, egymást követték a szobrok, emlékművek és különleges szökőkutak.
A legérdekesebb azonban az, hogy ezeknek a szobroknak egy része nem egyszerű díszítőelem.
Tudtad, hogy a Pincio sétányon 229 híres ember mellszobra sorakozik? A gyűjtemény kialakítása 1849-ben kezdődött és olasz történelmi, művészeti és tudományos személyiségeknek állít emléket.
A sétányon található egy Raffaellót ábrázoló szobor, valamint egy különleges szökőkút is, amely a kis Mózest ábrázolja, amint a Nílus vizére bízzák.
Érdemes tehát néha megállni és közelebbről is megnézni, mi mellett haladunk el.
A Pincio terasz, ahol Róma a lábunk előtt hever
A parkos kirándulásunk egyik legszebb része kétségtelenül a Pincio terasz volt.
Innen elképesztő kilátás nyílik a Piazza del Popolóra és Róma háztetőire. A hatalmas tér, a közepén magasodó obeliszk és a távolban feltűnő kupolák egészen különleges látványt nyújtanak.
A Pincio sétány kialakítása a 19. század elején kezdődött, Giuseppe Valadier építész közreműködésével. Érdekesség, hogy az utakat eredetileg úgy tervezték, hogy hintóval is lehessen rajtuk közlekedni.
Mi pedig több mint kétszáz évvel később a saját, modern bringóhintónkkal fedeztük fel a környéket!
A panorámát szerintem akkor is érdemes megnézni, ha egyébként nem terveztek hosszabb sétát a Villa Borghesében. Illetve a Spanyol lépcsőtől lehet felsétálni még ide.
Piazza del Popolo: egy tér, rengeteg történettel
A Pincio teraszáról tökéletesen belátni a Piazza del Popolót, Róma egyik legismertebb terét.
A közepén álló egyiptomi obeliszk Augustus császár idején került Rómába. Eredetileg a Circus Maximusban állították fel, jelenlegi helyére pedig 1589-ben került.
A tér mai, elegáns megjelenését nagyrészt Giuseppe Valadier 19. századi átalakításának köszönheti. Az obeliszket körülvevő négy márványoroszlános szökőkút szintén az ő tervei alapján készült.
És még egy érdekesség: a Piazza del Popolo nem mindig volt ilyen barátságos hely. A 19. századig nyilvános kivégzéseket is tartottak itt.
Ma már szerencsére egészen másért érkeznek ide az emberek.
Ha a sok séta és bringóhintózás után elfáradnátok, érdemes megállni a Casa del Cinema hangulatos kávézójában. Mi is itt pihentünk meg egy kis időre és természetesen az Aperol sem maradhatott el!
A park zöld környezetében, a fák árnyékában egy kávé, egy frissítő vagy néhány finom falat mellett igazán jólesik megpihenni, mielőtt újra belevetnénk magunkat Róma nyüzsgésébe.
Mert Rómában nemcsak a látnivalókat érdemes felfedezni, néha az is hozzátartozik az élményhez, hogy egyszerűen leülünk, koccintunk, és élvezzük, hogy ott vagyunk. 🥂 Dolce far niente! ❤️🇮🇹
Olvasnál még Rómáról? Íme a Colosseumról írt blogcikkem: