Múló arcképünk

Kipp kopp csöppen, esik,

Fodrozódik a vízben.

Homályos arckép látszik a fényben,

Csöndben felé hajol, tűnődik,

Tovatűnő fiatalsága már nem tündöklik.

Elveszik, elszalad, elmúlik,

Észre sem vetted, tükörképed valódi arca megszűnik,

Számodra is már ismeretlenné változik.

Felnézel az égre, az eső tovább esik,

Kipp kopp csöppen, hullik arcodon,

Végig egy könnycsepp.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Közzétéve: astride99