„Pezsgés”

Nincs olyan kezdet, amelyre ne lenne hatással az újdonság varázsa, ez a perzselő érzés az, ami motivációt ad arra, hogy el hidd, igazi nő vagy, ízig-vérig nő. Erős. Bármit meg tudsz tenni, amitől felemelkedően érzed magad, többet gondolsz kinézetedről, önbizalmat ad, és általa a világnak magabiztosságot sugallsz.

Igen, magabiztosságod ebből fakad, ebből a rejtett erőből, ebből a pillanatnyi szenvedélyből, amely végig „pezsegteti” a mindennapjaidat. Egy olyan varázslat, amelyről tudjuk, hogy idővel elmúlik. De amíg tart, használni és élvezni akarjuk, kifacsarni az utolsóig. És mikor kezd halványulni?

Amikor egyre többször és többször akarod érezni, amikor mindennapossá, általánossá akarod tenni. Általánossá… így veszti el a varázsát.

Amikor háttérbe sorolod akaratod. Magad elé helyezed Őt. Elveszted régi tulajdonságaidat. Szürkévé válsz. Észre sem veszed, csak a változást érzed, azt, amelynek Te is okozója vagy.

Elfelejtettél létezni. Igen ekkor kezd halványulni a „pezsgés”. Mikor megszokottá válik.

Amikor Tőle vársz mindent, amikor „függővé” válsz. A kezdeti rózsaszín ködben szeretnél maradni, pedig az már elillant, oh de rég elillant.

Állj két lábbal a talajon, de olykor lazulj el. Forogj a mágikus körrel. Élj és élvezd a „pezsgést”!