Elég a sok kérdésből

Nem kell a sok kérdés. Nem kell mindig azon agyalni, mikor, hol, kivel, miért? Mégis mindig kérdőjelek halmaza árasztja el agyunkat. Pedig ha csak egy pillanatra hallgatnánk szívünk szavát. Csöndben maradnánk.

De nem! Nekünk feltétlenül csak kérdezni kell, mert nem bízunk, mert nem hiszünk, mert nem értjük.

Mit is? Miért is? Megint a kérdések…

Azért vannak a sok kérdéseink, mert sok megválaszolatlan témában vagyunk magunkra hagyva. Nem vagyunk biztosítva afelől, ami felé a kérdéseink irányulnak. De válasz nélkül is, miért futjuk le ugyanazokat a köröket? Miért kérdezünk újra?

Mert kíváncsiak vagyunk, mert meg akarunk győződni valamiről. Mert kérdés nélkül még úgy sem kapunk választ. Vagy, mert sejtjük a választ, de egyszerűen nem akarjuk elhinni, nem akarjuk elhinni, hogy megint belenyúltunk valami olyasmibe, amibe nem akartunk.

Reménykedünk, hogy nem lesz megint igaza a megérzésünknek, amelyből a kérdéseink fakadnak. Tudjuk, érezzük, szívünk mélyén ott vannak a válaszok, de mi jó strucc módjára szeretjük visszadugni a homokba a fejünket. Mert ha kérdéseinkre nincs válasz, akkor azt gondoljuk nem is léteznek.

Jó érzés tudatlannak lenni, de nem a tudás birtokában, amikor úgyis fény derül a válaszokra. Bízz a megérzéseidben, higgy magadnak, mert olykor kérdések nélkül is tudod a választ.