Áldás vagy átok? Válaszoljatok lányok!

Azok a fránya megérzések… Mindenki másképp éli meg őket. De mindenkinél vannak, és mindenki ismeri az érzést. Fontos, hogy rájöjjünk saját magunkban hogy zajlik le, milyen a folyamata, ugyanis sokat segít, ha már kezelni tudjuk őket, és el tudjuk választani attól az érzéstől, amely csak a képzeletünk torz rémképe.

„Megérzés?! Hasonló, mint mikor pillangók szállnak a hasamban, csak pillangók helyett olyankor kisördög tombol odabent. Olyan igazságérzés, ami néha mintha fojtogatna. Belső feszültség, amitől az érzelmek szélsőségesek lesznek, azaz vagy földön túli boldogság, vagy halálos szomorúság.” (Kata)

„Amikor jó megérzésem van, akkor is van ez az idegesség, de akkor a hasamban nem görcs van, hanem pillangók, amik repülnek és mosolyognom kell. Ilyenkor általában megérzem, hogy miben lesz szerencsém. Ha rossz megérzésem van, akkor görcsöl a hasam, képes vagyok remegni és érzem, hogy nem oldja fel semmi az idegességet. Ekkor tudom, hogy nem boldogság következik, hanem valami rossz dolog, csalódás. Mindkettő megérzésnél a légzés nehéz.” (Reni)

Tudod, hogy meg fog történni, tudod, hogy mi lesz belőle. Érzed, hogy valami nincs rendben, lent a gyomrodban görcs van, másképp szeded a levegőt, semmire nem tudsz gondolni, csak kombinálni. Egy kurta gondolatból, egy egész történetet tudsz kitalálni. Kezded érezni, minek van valóság alapja. De nem akarod elhinni, úgy gondolod, hogy ez csak a te kitalációd. Aztán később fény derül az igazságra. Fájdalmasan tűnik fel, hogy te is így gondoltad, csak hamarabb. Tudtad, tudtad csak nem sejtetted, hogy igazzá válik. Megérzések…

(Kép:wallpaperswide.com)

Azok a fránya megérzések. Folyton folyvást tódulnak az agyunkba. Barátságokat tehetnek tönkre. Szerelmeket törhetnek össze, kapcsolatokat zúzhatnak szét. Hosszú álmatlan éjszakák okozói. Oh bárcsak ne lenne ennyire fájdalmas. Minden egyes gondolat mélyen szántva a szívünkből érkezik fel az agyunkba. És egyre jobban motoszkál, ami először csak röpke, leheletnyi gondolat volt az egyre valószínűbb kiforrott valóság képet alkot. Gyötrő kínzó pillanatok hozói. Tovább kombinálva csak remélni tudjuk, hogy nincs igazunk. Hogy csak fejünkben született meg az árulás rémképe. Megalázó igazság. Rút valóság fájó percek, mely a beismerést követik. Szeretnéd azt hinni, hogy ez nem megérzés csak negatív gondolat. Próbálod elhessegetni, de egyre jobban utat tör a kétség. A kétség, mely a bizalmatlanságból fakad. A kétség, mely már többször megtalált és megégetett. Így félünk, hogy újra megtörténik. Az érzés, mely az ötletet adja oly tájékozott, hogy komplett történeteket tud pillanatok eredményeihez szőni.

„Az baj, hogy a megérzéseim mindig rosszra utalnak. Úgy értem, hogy ha jó dolog történik azzal kapcsolatban nincs megérzésem, az mindig meglepetésként ér, a rosszat érzem csak előre, akkor viszont átjár teljesen a feszültség és várom, hogy mikor következik be és válik nyilvánvalóvá az, amit megérzek.” (Timi)

„Van egy megérzésed, és azt eltökéled, hogy az úgy van, és azon nem idegeskedsz, mert tudod, hogy nem lesz másképp. Konkrétan nincs gyomorgörcsöm, csak tudom, hogy mi fog egy dologból kikövetkezni, és az utána úgy is történik.” (Meli)

És ha beigazolódik féltve őrzött rossz érzésünk, megérzésnek nevezzük. Nem tudom eldönteni, olykor áldás vagy átok, hamarabb tudni olyan dologról, amely megtörténni készül.

Folyton érezni valamit, amely áthat, belengi az egész tested és tudod valami készülőben van, mégsem tudod megakadályozni, mégsem tudod mi lesz a végkimenetele. Olykor hülyének néznek, hogy megint mi van, mi bajod van, de általánosságban jó, ha van egy hatodik érzékünk. Mert a történet végén lehiggadva egyszerűen konstatálhatjuk ez az egyetlen, amelyben nem csalódhatunk. Oh drága megérzés, köszönöm hogy nem hagytál cserben!