Kezdőlap, Kristály

Majdnem megvolt

Néha napján egy magányos, nosztalgikus pillanatunkban, elkap egy olyan hangulat, amelyben visszagondolunk a múlt emlékeire. Eljátszunk a gondolattal, hogy egy-egy történetet egy adott momentum hogyan változtatott volna meg, ha az másképp alakul. Mi lett volna, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy megtörténtek.

Sorsfordító pillanatok ereje, amit adott helyzetben mi sem látunk. Amikor döntés előtt állunk, de ezt még mi sem tudjuk. Amikor valami úgy alakul ahogy és utólag jövünk rá: akkor is, ott is volt választásunk. És majdnem… majdnem másképp lett.

Számtalanszor előfordult már, hogy átéltük és csak utána jöttünk rá, mennyire kár, hogy kihagytuk az adott pillanat kínálta lehetőséget. Ma már biztosak vagyunk benne, hogy sok minden másképp alakult volna, ha mást nem, akkor életünk egy kicsiny része lenne több egy történettel. Lehet nem változtatott volna sokat, de mégis egy emlékkel egy gondolattal több lenne. 

A „majdnem érzés” amikor csak úgy tudjuk megfogalmazni, hogy majdnem lett valami. A tekintetek forró találkozása, amikor pusziból csók tudna lenni. Majdnem. Egy tánc erős szorítása, amiből több lehetne. Majdnem. Egy búcsúcsók a kapuban, de a félelem eltaszít. Majdnem. Amikor már a telefonon van az ujjunk, hogy felhívjuk, de a viszonzatlanságtól való félelmünk ismét megbénít. Majdnem. Amikor szavakba önthetnénk érzéseinket, de kihagyva a lehetőséget, csöndben maradunk. Majdnem.

Tulajdonképpen majdnem minden „majdnem érzésnek” a félelem a lét alapja, a visszautasítástól vagy a csalódástól vagy a megalázottság érzésétől való félelem. De mi lenne, ha nem engednénk a perzselő pillanat lehetőségét kicsúszni a kezünkből? És inkább átélnénk azt a „majdnem érzést” amely majdnem megtörtént velünk?!

(Kép: wallpaperswide.com)

 

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/01/08/keson-jott-gondolat/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/01/09/mar-almomban-sem-talallak/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/11/13/idotlen-idonkig-varakozunk/

Hozzászólás