Sagres festői képekben
Sagres a világ vége, vagyis igazából ez az állítás akkor lenne igaz, ha Amerika felfedezése előtt lennénk. Ugyanis Portugália legdélebbre fekvő partjánál – Európa legnyugatibb pontja – Sagres városát tartották a világ végének a felfedezések idejében, mivel nem tudták, hogy az Atlanti – óceán másik oldalán van valami más is.
Így portugáliai nyaralásunk alatt, látogatást tettünk a világ végére is. Sagres egy nem túl nagy város, gyönyörű sziklás részekkel, a világ végi jelző mellett én a legszelesebb jelzővel is illetném még. Eszméletlen milyen szél tombolt itt, ha újra arra mennék, biztosan szkafanderben érkeznék, hogy kellemesen gyönyörködhessek a panorámában. Igen, a panoráma az viszont páratlan.
A napot egy erődnél kezdtük, a Sagres Fortress-nél. Igazából maga az épület nem nagy szám, itt is a kilátás volt nívós. Sétálva egyre kintebb a tenger felé a víz különböző színekben pompázott. A szél, ahogy a hullámokat felölelte, a sziklákkal szinte teljesen elkeveredett. Ezáltal az a morajlás igazán különleges, ami ott van.
Bent sétálva amerre a szem ellát óceán van, a kis sétautak között pedig parlagon hagyott területen az egykori épület maradványai között, különböző honos növények és kisállatok élnek.
A felénél kicsit úgy éreztem magam, mint Dorothy a filmben, itt ez a nagy szél, lehet felkap és elröpít talán Amerikába?
Érdemes melegen öltözni, hiába a hőség, minél közelebb érünk a parthoz, annál nagyobb szükségét érezzük egy meleg pulóvernek. (ha már az öltözékeknél járunk, szeretném azt is megjegyezni, hogy kalapot, bármilyen ernyőt teljesen felesleges magunkkal vinni…)
Érdekes volt, hogy a sziklák szélén portugál lakosok horgásztak. És szép számban volt kapás is.
Bevallom a nagy szélben annyira dühös lettem – nah nem a taft hatásának elvesztése miatt – hogy már másik látványossághoz nem volt kedvem. Visszavágytam Lagosba.
A strandrésznek még adtunk egy esélyt. A hullámok gyönyörűen csapkodtak, egyre magasabbak voltak. Meseszép fényképeket készítettem itt is. Aztán leültünk a homokba és kezdtem magam úgy érezni, mint itthon a havazás ideje alatt, mindjárt egy homokember lesz belőlem.
Elfutottunk a világ végére, hogy aztán rájöjjünk, van tovább is! Mindent összevetve érdemes volt ide is elutazni, különlegessége kárpótolt mindenért. Hamarosan tovább utazunk!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várlak!
(A bejegyzésben látható képek mind saját készítésűek)
Astrid blog 