„Az írás nem szelíd gazda, a mondatok, ha abbahagyjuk őket, sosem folytathatók eredeti minőségükben, az új fogalmazásban a szöveg íve elgörbül, statikája nem biztosít többé semmit.”
Oh, hányszor éreztem már ezt én is miközben jön egy ötletsugár és minél gyorsabban szeretném leírni, aztán ha valami elveszi a figyelmemet, megzavar, már soha többé nem tudom úgy megfogalmazni mondandómat mint ahogy akkor akartam.
Október 5. van, Szabó Magda 100. születésnapjának évfordulója.
Az írónő számomra igazán becses, és nagy kedvenc, nem csak az Abigél és Az ajtó című könyvével lopta be magát a szívembe, hanem sok más remekművével együtt váltak kedvencemmé.
Születésnapjának megemlékezésére egy egész kiállítást hoztak létra Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az „Annyi titkom maradt…” elnevezésű kiállítás igazán csodás élménnyel gazdagított, bepillantást enged az írónő személyes dolgaiba, elolvashatjuk az írónőről írt kritikákat, véleményeket.
Láthatjuk mennyire nagy népszerűségnek örvend. Stílusa és fogalmazásmódja egyedülálló és szeretetre méltó. A kiállítást mindenképp érdemes meglátogatni.
100. születésnapjára emlékezve és a kiállítás ötlete alapján, itt nem a róla szóló kritikákat szedtem össze, hanem a 10 legjobb idézetet (természetesen a teljesség igénye nélkül), ami műveiben megtalálhatók.
- „Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.” (Az ajtó)
2. „Csak azt lehet kényszeríteni, aki engedi.” (Mózes egy, huszonkettő)
3. Szerettelek… úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.” (Pilátus)
4. „Nincs szebb és ártatlanabb valami, mint az első harmatos szerelem, amelynek emléke akkor is mindennél fényesebb marad, ha nem lesz belőle házasság.” (Abigél)
5. “Otthon rossz volt az élet. Erről se kérdezték soha se hivatalosan, sem a magánéletben, valahogy mindenki azt érezte, mivel apja-anyja élt, felnevelte, mért ne lett volna harmonikus élete. (Danaida)
6. “Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.” (Für Elise)
7. „Dicső ember volt, aki kitalálta, hogy minden szabad, ami egy szent könyvből származó idézettel igazolható.” (A macskák szerdája)
8. „Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.” (Katalin utca)
9. „Jó uram, oly messze a szivárvány, oda nem jut el a vágyak szárnyán, az az ég, ahova szíve vágyik, nem ér el oda soha, hiába vágyik.” (Régimódi történet)
10. „Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.” (Az őz)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Az Ablak a világra menüpont alatt hasonló témákban kedvedre válogathatsz!
Az Astrid Facebook oldalhoz csatlakozva pedig naprakész tartalommal lehetsz egy szuper közösség tagja! Szeretettel várunk!
(A bejegyzésben saját képeket használtam)
Astrid blog 
Kedves Astrid, köszönöm az idézeteket. Az én kedvencem a Katalin utca és abból is az utolsó sor, melyet Ön is idézett, és amely így folytatódik: “Hozzátok haza Blankát!” Mindig beleborzongok, amikor ezt a két mondatot látom.
Üdvözlöm.
KedvelésKedvelés
Kedves Klarissza, én köszönöm hozzászólását, hú tényleg, így összeolvasva a libabőr nálam is jelentkezik. Szerettem én is Katalin utcát, eleinte azt hittem nem fog tetszeni, de aztán hamar “rákaptam az ízére.”
KedvelésKedvelés