álmodozás Archives - Oldal 2 a 2-ből

Óévi összegzés – B.U.É.K!

2015-12-31 astride99

„Üres gondolatok” száműzött világa, így indítottuk az évet, mely most a végéhez közeleg. Pezsgős poharak koccannak miközben évet záró gondolataink fejünkben sorakoznak:

Leszámolásra váró szürke hétköznapok, álmok nélküli éjszakák, ilyenkor vagyunk igazán magányosak. Ilyenkor, amikor már az álmaink (is) üresek.

Álmodni a valóságot sosem késő elkezdeni, boldogságod érdekében csak egyet tehetsz, az összes szabályt megtanulod, nem félsz alkalmazni és a kialakult helyzetet előnyödre kovácsolni!

Álom, vágy, kívánság kérlek, ne tűnj el soha az életünkből!

Mégis vannak rosszabb napok, mikor arcodon folyik végig egy könnycsepp.

Elengedni a múltat és a jelenben élni, mindenki érzi, ez a pillanat más mint a többi.

De a jövőnk csak mi ismerjük.

Meg kell tanulni méltányolni az apró pillanatok erejét.

Ezért változtass amíg nem késő!

Vedd észre, ha megint Te vársz!

Lépj tovább, mert van akinek Te jelented a világot!

Barátaid családod is körülötted van, légy mindig vidám, mert mellettük lehetsz!

Ha kételkedsz magadban, ne felejtsd el, hogy így is büszke rád sok mindenki más!

Ha elfogadod, most is megtalálod a helyed.

Új évben is légy mindig boldog, egy percet se unatkozz! Élj és élvezd a „pezsgést”!

Hétköznapokon is érezzük, keressük azt, ki teszi szívünknek a karácsonyt varázslatossá?!

Boldogságod érdekében mindig adj hangot annak, ami a szívedben van!

Éjfél felé közelegve fogadalmat teszünk, jövő évre nézve mit tehetünk jobban: megbecsülhetjük értékeinket.

Köszönöm, hogy 2015 évben is lelkes olvasói voltatok

az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem oldalnak.

Így 2016 –ra is

Mindenkinek Nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET Kívántam!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Kezdőlap, Kristály

Advent – A karácsony szellemében, avagy már havat sem érdemlünk?!

2015-12-04 astride99

Adventi ünnepeket töltjük és mégis az idegroham kerülgeti az embereket. A városban tömegnyomor van, asszonyok húzzák maguk mögött a gyermeküket, akik visítanak, hatalmas csomagokkal és szatyrokkal próbálnak felvásárolni mindent, ami mozdítható.

A buszok tele öregekkel, akik a piacon próbálnak pénzt spórolni, a bevásárló központokban lépni nem lehet. Az étkező részben nincs egy üres asztal sem.

Rohanás és pörgés minden hol, csak hogy most nem a jó értelemben, egyszerűen tapossuk egymást, hogy mindent megvásárolhassunk az ünnepekre szeretteinknek. Gyorsan száguldunk üzletről üzletre, hogy minél hamarabb végezhessünk. És rohanhassunk tovább a szürke hétköznapokba.

Karácsony előtt az advent már nem a várakozásról szól, hanem a karácsonyi ajándék lista gyors teljesítéséről. Mindenki felvásárol, mintha a világ vége jönne, minél közelebb kerülünk a szeretet ünnepéhez tetőzik ez a roham. A pénztárakban órás várakozás.

Melegség csak a kabátokban van szívünkben semmi. Az emberek szatyrában ajándékok, ételekhez és süteményekhez való alapanyagok, italok, karácsonyi hangulatot idéző kütyük, díszek, de igazából semmi olyan nincs a magatartásunkban, ami valójában kellene egy meghitt ünnephez.

Mindemellett kint merő fényes napsütés vagy köd, hó sehol, már az időjárás is érzi, túlléptük, ami a karácsonyhoz kell. Mit erőlködjön ő is?! A lényeg úgysem a tájban van már!

De advent van, még bármi lehet, eshet hó is akár, talán akkor, ha egy pillanatra megállunk és meglátjuk a szépet, és megtaláljuk az igazi hangulatot, hogy meseszép karácsony kövesse a várakozást.

És az igazi lényeg, nem a tárgyakban rejlik, hanem abban, hogy ki teszi szívünknek a karácsonyt varázslatossá?

Astrid Ajánlata:

Nem vagy magányos!

Mesés Karácsony

Boldog Új Esztendőt!

Kép: www.pexels.com

Kezdőlap, Kristály

Húzz magadhoz, kérlek!

2015-11-27 astride99

Magához húz mikor kétségbeesett vagy.

Milyen is az ember, elfelejti mennyire küzdött mindezért, mennyire sok időbe telt, mire eljutott idáig. Mennyi munka, erőfeszítés, könnycsepp és érzelem van benne.

Elszomorodsz, lesütöd a fejed és ahelyett, hogy magadra hagyna, karodért nyúl és maga mellé húz. Átölel.

Ilyet nem csinál mindig, eljön az idő, amikor már egyáltalán nem csinálja, mert annyira ráun az állandó hisztidre, a kételkedésedre, a rossz kedvedre, az örök borongós hangulatodra, hogy már nem ér neki annyi erőfeszítést, hogy bizonyítsa azt, amit már számtalanszor.

Ülsz mogorván vele szemben, semmi nem jó, sehogy nem jó. Farkast kiáltasz, mert az apró dolgokon is fennakadsz és megsértődsz.

Megvigasztal, megnyugszol majd egy idő után újra elbizonytalanodsz és újra kezded.

Azt gondolod mindig így lesz, mindig ilyen lesz.

Aztán amikor biztos háttere lesz félelmeidnek, már nem fog komolyan venni, már nem fog magához húzni, már nem akar vigasztalni. Elege lett. Már nem akarja tudni megint mi bánt, mivel van bajod. Elfáradt, eleget bizonyított, vedd észre és változtass amíg nem késő!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/05/25/a-rombolas-aldas-mert-ez-az-egyetlen-ut-az-ujjaszuleteshez/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/09/07/hol-veszett-el-varazsa/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/24/orok-dilemma/

Kezdőlap, Kristály

Mert álmodozni jó

2015-11-20 astride99

Varázslat, lila köd, rózsaszín szemüveg, bárhogy hívhatod, ez az érzés az, amely elvakít, felemészt, nyomorba dönt.

A boldog pillanatok megélése utáni görcsös kapaszkodás, az érzés, amelyet nem akarunk elengedni, újra és újra át akarjuk élni. Az érzés, amely boldoggá tesz, már csak akkor is, ha rá gondolunk. Velünk van a melegsége, szeretet érzetet nyújt.

Egy élmény továbbgondolása, várakozás, vágyakozás, és annyi lehetőség tárja fel közben a kapuit. Fikciók kitalálása, a fantázia játéka. Amely megvalósulni látszik elménkben.

A remény újra feléled, van tovább. Ezzel megmagyarázhatatlan boldogságot hoz. Mosollyal az arcunkon hanyatt dőlünk, becsukott szemmel hagyjuk tovább álmodni a valóságot. Elképzeljük, mi lehet még újra és újra megint.

Lebegés, melegség és mosoly. A pillanat varázsa, egy szív melengető érzés, mely áthat.

Varázslat, lila köd, rózsaszín szemüveg kérlek, ne tűnj el soha az életünkből!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/03/17/egy-lany-naplojabol-a-szerelem-vak/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/02/25/szerinted-mi-a-szerelem-ellentete/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/03/02/vedd-eszre-minden-kivansagod-teljesul/

Kép: https://www.pexels.com/photo/red-sun-purple-dream-2220/

Kezdőlap, Kristály

„Pezsgés”

2015-10-09 astride99

Nincs olyan kezdet, amelyre ne lenne hatással az újdonság varázsa, ez a perzselő érzés az, ami motivációt ad arra, hogy el hidd, igazi nő vagy, ízig-vérig nő. Erős. Bármit meg tudsz tenni, amitől felemelkedően érzed magad, többet gondolsz kinézetedről, önbizalmat ad, és általa a világnak magabiztosságot sugallsz.

Igen, magabiztosságod ebből fakad, ebből a rejtett erőből, ebből a pillanatnyi szenvedélyből, amely végig „pezsegteti” a mindennapjaidat. Egy olyan varázslat, amelyről tudjuk, hogy idővel elmúlik. De amíg tart, használni és élvezni akarjuk, kifacsarni az utolsóig. És mikor kezd halványulni?

Amikor egyre többször és többször akarod érezni, amikor mindennapossá, általánossá akarod tenni. Általánossá… így veszti el a varázsát.

Amikor háttérbe sorolod akaratod. Magad elé helyezed Őt. Elveszted régi tulajdonságaidat. Szürkévé válsz. Észre sem veszed, csak a változást érzed, azt, amelynek Te is okozója vagy.

Elfelejtettél létezni. Igen ekkor kezd halványulni a „pezsgés”. Mikor megszokottá válik.

Amikor Tőle vársz mindent, amikor „függővé” válsz. A kezdeti rózsaszín ködben szeretnél maradni, pedig az már elillant, oh de rég elillant.

Állj két lábbal a talajon, de olykor lazulj el. Forogj a mágikus körrel. Élj és élvezd a „pezsgést”!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/16/a-lany-aki-mindent-akart/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/09/28/rejtett-milliok-a-bankban-tudtad-hogy-mar-gazdag-vagy/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/09/14/ilyen-a-szerelem-vonzas-torvenye/

(Kép: https://www.pexels.com/photo/blonde-hair-blur-daylight-environment-214574/)

Kezdőlap, Kristály, Ünnepi

Szülinapi Pillanat

2015-09-09 astride99

Habos – babos fehér csoda, rajta megannyi szál gyertya.

Jelenti az évek számát, lángja tündöklő fényét járja.

Egy arc hajol a torta felé, gyertyáin végignézve felcsillan a remény.

Minél több a gyertya, annál nagyobb a torta.

Végig gondol minden szálat, milyen évet zárhat.

Élete csillogó és boldog, kívánhat-e még ennél jobbat?!

A bánat és rossz nem jut eszébe, hiába megfordult az is az életében.

Örül annak mit lát, család és barátok köszöntik a napján.

Torta felett már apró szálak, elfújja hát végül az összes lángot.

Közben pedig egyre gondol, mit szeretne megkapni szülinapja alkalmakkor.

Kívántam!

Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló tartalmak, gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várlak!

Főkép: Leslie Eckert képe a Pixabay -en.

Kezdőlap, Kristály

Élj a pillanatnak

2015-07-08 astride99

Keresni és észrevenni a jót. Észrevenni!

Talán a legnehezebb dolog a világon. És talán nem is sikerül mindenkinek megvalósítani. Igazán boldognak lenni, és azt kiélvezni.

A legnagyobb boldogság közben eszedbe villan: ez vajon velem történik?! Hol fog és mikor elromlani?!

Legszebb pillanatokat élsz át, mégis görcsölsz a jövőn. Mi lesz, ha egyszer nem így lesz. Mi van, ha utána böjt jön, és minden rosszra fordul. Mi van, ha nem látom többet, ha hazudik, ha becsapott, ha…ha…ha… és ti is tudnátok folytatni a sort.

Az egyszer biztos, így nem lehet élni, és nem lehet boldognak lenni! Állandó félelemben szívbe markolászó fájdalomtól rettegni, mi van, ha minden végletekig elromlik?!

Hisz ilyenkor elengedjük azokat a pillanatokat, amelyek a nehéz időkben átsegítenek. Elsiklunk életünk legszebb részei mellett. Vakmerőség folyton a rosszat keresni, hisz így jót sosem találunk. Meg kell tanulni méltányolni az apró pillanatok erejét.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Honnan tudhatod?

„Pezsgés”

Így ronthatod el, ha szereted

Kezdőlap, Kristály

Néha, kell az álmokban élni

2015-01-29 astride99

Néha, kell az álmokban élni!

Néha, kell hogy optimisták legyünk!

Néha kell hinni, hogy valóra válik, néha hagyni kell, hogy minden a saját lefolyásában haladjon.

Nem változtathatod meg a megírtat, nem változtathatod meg a megváltoztathatatlant, elfogadni, átélni, megérezni tudod csak azt.

Hagyni, hogy egy kicsit minden rendben legyen, nem félni, nem aggódni, csak lebegni, és boldognak lenni.

Mosolyogni.

Nem folyton várni, hogy mikor jő el a halk megtorlás, mely éjjelente a kaszát lengeti fejed fölött.

Csöndben némán, behunyt szemmel álmodni a valóságot, hagyni, hogy így legyen és csak akkor félni, amikor eljött az ideje!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/10/27/csodaorszag/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/09/15/miert-roma-iii-resz-minden-ut-romaba-vezet/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/02/05/titkok/

Kezdőlap, Kristály

Már álmomban sem talállak…

2015-01-09 astride99

Nem az a magány, amikor nincs kihez szólni, amikor egyedül vagyunk óriási lakásunkban, fel-alá járkálunk, és vágyunk valaki társaságára, bárki legyen is az.

Magányosak főleg szívünkben lehetünk.

Amikor éjszaka párnánkra hajtjuk a fejünket, a sötétben a plafonra meredünk és ráébredünk, nincs kire gondolnunk, ki álmainkban járt, már tovatűnik, végérvényesen megszűnik.

A gondolat, hogy nincs többé beleég annyira az agyunkba, hogy azt már a szívünk is érzi.

Így minden gondolat róla egy illúzió, egy semmit mondó szubjektív képzelet.

Csak színes árny, amely teljesen elrugaszkodva a valóság talajától még álmunkban sem állja meg a helyét.

Nincs többé.

Ilyenkor vagyunk igazán magányosak. Ilyenkor, amikor már az álmaink (is) üresek.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Nem vagy magányos!

Csak egy fénykép

Meddig boldogít a pénz?

(Kép: pixabay.com)

Kezdőlap, Kristály

Minden álmodozás

2014-10-11 astride99

Minden álmodozás egyszer ébredéssel ér véget.

Minden, amit öröknek hiszel és sokáig tartónak, véget ér.

Minden, ami addig boldogságot jelentett számodra, darabjaira esik szét.

A világban széthulló elemekből nagyon nehéz újra megtalálni azokat az apró darabkákat, amik a törés során olyan mikrométernyire törtek, hogy észre vegyük őket, és mi nem csinálunk semmi mást, csak is keressük a darabokat.

Hogy megint összeillesztve azt kapjuk, ami volt, de az sosem lesz újból a régi.

Talán lehet azért, mert sosem úgy nézett ki, mint ahogy mi láttuk. Talán azért, mert nem minden mikrométernyi darabot találtunk meg.

És lehet jobb is így, mert egyszer minden véget ér.

Amikor széttörik, ott a vége.

De mi földi lények, emberek, nem engedjük, próbálkozunk, de mind hiába. Aztán az erőltetés során fájdalmasan rájövünk, vége. Ennek már akkor vége volt.

Beismerjük veszteségünket, élünk vele, vagy épp hogy nélküle, de elfogadni sosem tudjuk.

Az eltört darabkák apró részecskéi örökre velünk maradnak. Kidobni őket nem lehet. Vagyis lehet, de nem akarjuk.

Semmire nem valóak, csak arra, hogy egy kényelmes romhalmazt alkossanak, amelyre minden alkalommal ráborulva keseregni tudunk reményt vesztett álmaink után.

És miért volt olyan szép? Mert álom volt, és az álom, ébredés után nem létezik.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!

Főkép Pete Linforth képe a Pixabay -en.