Kezdőlap, Kristály

Lezárás, egy talán résnyire nyitott ajtó és rengeteg kérdés

„Ha valamit nem zárunk le megfelelően, ott mindig nyitva marad egy ajtó, egy megbúvó lehetőség, egy esély arra, hogy minden ugyanott folytatódjon, ahol abbamaradt.” Bla bla bla, gondolná az ember, megint egy idézet, valami okostól, aki megmondja a tutit, ez esetben Coelho volt az. És bőszen, igazat bólogatva görget tovább az ember, de mi van akkor, ha szöget üt a szívünkben ezeknek a szavaknak a súlya és rádöbbenünk, mennyire helyt álló igazságtartalma van a mi életünkben is?!

Honnan tudjuk, hogy épp ebben a cipőben járunk mi is?

Amikor azt gondoljuk, sikerült valamit lezárni – méltó módon távozni, vagy inkább utolsó méltóság cseppünket szorongatva összetörten arrébb ebrudalni – sokszor tévedünk, mert később mégis emészt minket a folytatás utáni vágy. Visszatekintve arra az időszakra, szívünk sajog és nem értjük, hogy mi is történt valójában, hogyan is jutottunk el idáig. Ezt még tanulni kell – joggal gondolhatjuk. Mármint az elengedést!

Úgy hisszük, lezártunk megfelelően minden lehetőséget. Aztán felmerülnek azok a bizonyos kérdések: biztos ez? Sosem jut eszünkbe egy pillanatra sem a folytatás esélye? És ha eszünkbe is jut, mi az oka, hogy gondolni merünk rá?

Miért könyveljük el egy kapcsolatunkról, hogy azt tökéletesen lezártuk, teljesen vége van, és már egyáltalán nincsenek megbújó lehetőségek sem, ha még mindig gondolunk egymásra és még mindig vágyódunk egymás társaságáért?

Hiába egy ajtórés, egy ilyen után folytatódhat még minden ugyanott?

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az

Instagramon: @astride99

Tiktokon: @somogyieszter9

Szeretettel várlak!

Kép: StockSnap képe a Pixabay -en.

Kezdőlap, Kristály

Múltad egy darabja

Egyetlen egyszer sem hibáztál. Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. Ne hagyd, hogy az önbecsülésed mástól függjön. Szeresd magad! Nyitnod kell az új felé, és ha eljön az ideje, egy sokkal nagyobb ajándékkal jutalmaz az élet.

Talán egyszer hibáztál, amikor őt magad elé helyezted. Amikor nem vetted észre, hogy az emlékek hajhászása átvette az uralmat. És mikor nem az volt számodra a fontos, hogy te hogyan érzel, és hogy ha rosszul érzed magad benne, változtass. Benyeltél minden elképzelhető mocskot, amit csak lehetett. Hagytad magad.

Kapcsolatod átfordult oda, hogy több volt a rossz és te ezt hagytad. Elmúltak azok az évek, amíg élvezet volt a társasága. Most már nem éri meg. Még ha ki is tudsz zsarolni tőle pár perc múltat, az nagyon kevés. Mert szíved többre vágyik.

Szerelmes, odaadó, kedves, reményteli vagy. Ehhez képest folyton azt hallgatod tőle, hogy kik jobbak, szebbek, értékesebbek. Összezúzza az önbecsülésed, gyengévé tesz és értéktelennek találod magad.

Ilyenkor nem csak a tudat fáj, hogy mást ajnároz, hanem a nélkülözöttség érzése is, és hogy nem méltat annyira sem, hogy ne mondja pont ezeket neked.

Szép csöndben hagytad a szíved beletörni. Észre sem vetted, milyen nagy árat fizetsz ezért. Igaz?! Hogy miért? Pár pillanat boldogságért, amit mástól is megkapnál. Olyantól, aki szívesebben, odaadóbban, lelkesebben hordozna a tenyerén. És akárhogy szeretnéd, hogy megváltozzon, nem fog, nem tud.

Te mindent megtettél, hogy jó legyen. Nyitnod kell az új felé. Mert már rossz a múltban.

múltad darabja pixabay(Kép: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2018/07/23/ha-ellene-vagy-mellette-vagy-egy-jo-tanacs-valts-szemleletet/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/12/szavakban_796/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/01/09/mar-almomban-sem-talallak/