Kezdőlap, Kristály

Az élet apró örömei 4. rész: NYÁR

„Nyár van nyár, röpke lepke száll…” végre sikerült eljutnom a betűimhez is. Korábban egy négyrészes sorozatot szántam a blog 4.szülinapjára ezzel a cikkel:

a második rész a tél lett:

majd némi kihagyás után, a harmadik rész is megszületett:

mit nekem Luca szék! (Haha) És végre itt a negyedik, bejfező rész, a Nyár is ! Fogadjátok szertettel, és nyerjetek belőle ihletet a nyárra, töltsétek tele a poharat élményekkel, nevetéssel, képekkel, utazással, minden olyan dologgal, ami számotokra szórakoztató, kedves és maradandó.

Itt az én 25 apróságom, amit imádok megélni a nyárban:

  1. Érezni a tanév utolsó napját – Ó I C Á K A V 🙂
  2. Friss salátát enni

3. Szappanbuborékot fújni

4. Cseresznyét enni  

5. Nyári lenge ruhákat viselni

6. Fesztiválozni

7. Kocsit mosni, kertet locsolni, mindegy csak vizeskedjünk

8. Folyóparton sétálni

9. Barátaiddal nevetni este a parkban/kertben

10. Grillezni

11. Lekvárt főzni be

12. Tón lenni

13. Strandolni

14. Dinnyét enni

15. Fagyiba nyalni

16. Tenger szélében sétálni

17. Szandit viselni

18. Pipacsokat fotózni

19. Meleg nyári estén sétálni

20. Naplemente

21. Nyári záporban megázni

22. Szivárványt látni

23. Vízben kavicsot gyűjteni

24. Hűs üdítőt/koktélt szürcsölni

25. Szalmabálás mezőt látni

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához.

A bejegyzés képei az Instagram oldalamról vannak, az oldal folyamatosan frissül tartalommal, ha tetszenek a képek, kövess be kérlek, itt megtalálsz: @astride99

Tiktokon: @somogyieszter9

Szeretettel várlak!

Kezdőlap, Kristály

Mindig gyalogol egy sün valahol!

„Mindig gyalogol egy sün valahol.” Mondta egyikünk egy hűvös este egy teraszon üldögélve. Mindegyikünk odanézett és tényleg: ott mászott egy süni! Kis tüskésünk lomhán haladt a park egyik szegletéből, feltehetően a másikba.

Nekem mindeközben – persze olyan igazán nőiesen – teljesen elkanyarodtak a gondolataim: „mindig gyalogol egy sün valahol.” Ez nem csak a mi kis szúrós barátunkra és további társaira igaz, mert habár tényleg elég sok van belőlük a környéken.

Szúrós természetű emberből viszont még több van. Olyanok, akik kedves, bájos kinézetük ellenére csakis abban élik ki magukat, hogy a másik embert bántják. Ez egyfajta védelmi mechanizmus náluk, mint a parkban átsiető kis barátunk esetében, ha fél és megijed, kiengedi a tüskéit, hátha úgy nem bánthatják.

Ha ő bántja és sérti meg a körülötte élőket, akkor azzal mindenki felé helyezi magát. Sértései és a másik ember hibáinak felhánytorgatása által, saját hibáit pedig ezáltal maga előtt is véka alá tudja rejteni.

Ma sikerült belefutnom egy nagyon régi ízig-vérig sündisznó ismerősömbe, és hm, eltelt ugyan már pár év, hogy nem találkoztunk, mégis rutinosan hozta a formáját.

Bevallom elszoktam én már ettől, akkoriban igyekeztem mindig megfelelni neki, mindig helyén kezelni, mindig konfliktuskerülően bólogatni, és sodródni. Azóta, hogy elkerültünk egymástól, öregebb is lettem (haha) anyuka is lettem (nem is hinnétek, milyen oroszlán tud lenni az ember, ha a gyerekéről van szó) a lényeg, változtam, érzéseim szerint pozitív irányba és rájöttem nekem ez marhára nem kell! Nem lenne hozzá már sem türelmem, sem identitásom.

Tudom, hogy nem lehet kizárni a szurkálódó rosszindulatú embereket az életünkből, nem is kell, mert sosem ok nélkül jönnek velünk szembe. Minden megnyilvánulásuk egy próba, hogy most épp érzelmi fejlődésünk melyik szakaszánál tartunk. Mindig egy újabb próba: okoz-e rossz érzést a viselkedése? Sikerült-e rendezni magunkban, azt, ahogy velünk bánik? Eszünkbe jut-e olyankor, hogy viselkedése nem minket minősít, hanem őt? Sikerül-e más szemüvegen keresztül tekinteni rá? El tudjuk-e fogadni? Ettől persze nem kell vele szorosabb kapcsolatba kerülni, de nem szabad hagynunk, hogy érzelmileg befolyásolni tudjon minket!

Mert mindig gyalogol egy sün valahol!

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az

Instagramon: @astride99

Tiktokon: @somogyieszter9

Szeretettel várlak!

(Elnézést a süniktől a hasonlatért!)

Ablak a Világra, Kezdőlap, Szeretem dolgokról

Ezért lett a KFC-s öregúr a példaképem!

Már olyan régóta minden egyes KFC-ben való étkezésem során megállapítom: meg kell írnom ezt a bejegyzést. Akárhányszor a dobozon vagy a tálcán lévő papíron meglátom a szakállas muksót, akit történetesen Harland Sandersnek hívnak, elfog valamiféle kíváncsiság az életével kapcsolatban, ki ő, hogy lehet, hogy világszinten ismert az arca, de a neve mégsem? Hogy jutott el idáig stb.?

Az élet története igazán izgalmas és páratlan, nem is gondolnánk, hogy a Kentucky Fried Chicken gyorséttermi lánc legfinomabb falatjait konkrétan neki köszönhetjük.

És mitől olyan különleges és példaértékű élete?

Talán abban, hogy általa megtanulhatjuk, hogy az igazi munka mindig meghozza a gyümölcsét, azt hogy kitartónak kell akkor is lennünk, amikor már minden veszni látszik.

Élete példaértékű az újrakezdésben és remekül megmutatja, hogy sosem szabad feladni, hogy a sok kudarc ellenére is mindig van kiút!

Harland Sanders életéről a neten számos forrásból olvashatunk, megpróbálom röviden bemutatni, miért lett ő az egyik példaképem:

Harland David Sanders 1890-ben született az amerikai Indiana államban. Édesapja 5 éves korában elhunyt, mélyszegénységbe kerültek, innentől kezdve édesanyjának ő segített. Ebből adódóan már akkor megtanult kiválóan főzni.

Hánytatott gyermekkora ideje korán felnőtté tette és 16 évesen elhagyta otthonát és saját lábára állva dolgozni kezdett.

Élete során számos szakmát kipróbált: volt biztosítási ügynök, a kereskedelmi kamara titkára, tűzoltó, napszámos, kovácsinas, villamosvezető, benzinkutas és jogász is.

De hogyan lett Ő a KFC arca?

1930-ban, a nagy gazdasági válság közepén megnyitotta autószerelő műhelyét Kentucky állam Corbin nevű városkájában, ahol autógumikat is árult. Állandó ügyfelei, és az arra járó turisták gyakran őt kérdezték tud-e ajánlani a közelben éttermet ebből született az ötlet – mivel mindig is imádott főzni – miért ne láthatná el ő maga az éhes autósokat.

Ezután szerelőműhelye mellett kialakított egy kis helyiséget, melyben mindössze egy asztal és hat szék volt. Sanders volt a főszakács, a felszolgáló, a pénztáros és a kis helyiség névadója is. Mivel remekül főzött, híre gyorsan elterjedt, így egy idő után az autósok már inkább csak enni jártak hozzá. Ezen felbuzdulva elérkezettnek látta az időt arra, hogy megnyissa saját éttermét.

Persze, ha azt gondolnánk, hogy így lett a KFC, nagyot tévedünk, bukások sora várt még ezután rá. Ugyanis kétszer is megpróbált elindítani egy étteremláncot, sajnos mind sikertelenül.

Kudarcai ellenére sosem adta fel, 1940-ben készítette el és fejlesztette tökéletesre a ma is ismert Kentucky panír receptjét (a tizenegy fűszerből és gyógynövényből álló eljárást). Nem csak a KFC arca lett, hanem a lelke is.

Meg volt győződve arról, hogy ötletében van potenciál, így autójával kezdte el járni az országot étteremről étteremre, hogy főztjével meggyőzze a tulajdonosokat. Rengeteg házalás után, aki vevő volt receptjeire és sütési módszereire, szóbeli megállapodás alapján a bevétel egy részéért megkapta azokat. 1964-re Sanders listáján Egyesült Államokban és Kanadában, már 600 franchise Kentucky Fried Chicken étterem szerepelt. Még ebben az évben eladta részesedését befektetőknek viszont az étterem lánc arca és szóvivője továbbra is ő maradt.

65 évesen Amerika legismertebb arca lett, nyugdíjba vonulás helyett indította el vállalkozását, mely a világ egyik legnagyobb gyorsétterem láncává növekedett. Élete sokak számára a vállalkozó szellem szimbólumává vált. Számomra is.

Egy igazi múltbéli halhatatlan nagy ember Harland Sandres, aki többször padlóra került élete során, mégis mindig felállt onnan. Rá teljesen igaz a mondás: „Elég ha eggyel többször állsz fel, mint ahányszor elesel!”

kfcastrid

Ui.: Harland Sanders, habár jó pár évvel korábban, de ugyanazon a napon született, mint én – ez véletlen lenne?! Hahaha

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Kezdőlap, Kristály

Utoljára mikor csináltál valamit először?

Minap feltették nekem a kérdést:

„utoljára mikor csináltál valamit először”?!

Jó hosszasan gondolkoztam a válaszon, valóban, hányszor volt olyan, az elmúlt hónapokban vagy talán években, hogy elsőre tettem volna akármit is. Oké, most konkrétan nem ejtőernyőzésre vagy sárkányrepülésre gondolok, de vannak ennél sokkal egyszerűbb és pénztárcabarát lehetőségek is.

ejtoer

Günther Schneider képe a Pixabay -en

Vannak apróbb kivitelezésű dolgok, ötletek, amelyeket megtehetünk. Például egy havi nagy bevásárlás során, amikor a külföldi országok termékes sorai közt bandukolsz és meglátsz egy ismeretlen ételt, mégis kíváncsi vagy milyen lehet az íze, a szaga és az állaga. Kérdően forgatod, próbálsz röntgen szemekkel nézni és keresgélsz rajta valami olyan szöveget, ami értésedre tudja adni minimálisan, mit is tartalmaz a doboz, majd felvont szemöldökkel visszahelyezed a polcra. Mondván, hogy túl drága, ki tudja milyen, és nem is kell az neked valójában. Az ismeretlentől való félelem igazán bénító tud lenni!

Vagy egy másik példa, mi lenne, ha egyszer felszállnál egy olyan buszra, amiről fogalmad sincs, merre visz, és csak türelemmel bámulnál ki az ablakon, miközben a busz az ismeretlenben kacsázik. Ugyanezt a bátrak eljátszhatják egy vonattal is, az ország bármelyik területére eljuthatunk…

De most játszunk el, a megvalósítás gondolatával is, mi lenne, ha mindezekre az izgalmas kalandokra igent mondanánk?

Igen, megveszem azt az idegen ételt, megkóstolom és megismerem milyen, majd levonom a konzekvenciát.

Igen, teszek egy kört azzal a busszal. Max új városrészt ismerek meg.

Igen, beülök egy pohár sörre, colára egy másik ismeretlen szórakozó helyre. Max új embereket, új arcokat ismerek meg és még az is lehet, jól fogom magam érezni.

Igen, nyitottabb leszek az emberek felé, max találok új barátokat.

Sokszor az a baj, nem hogy egy igent nem merünk mondani az új dolgokra, de még egy merész talánt sem.

Megrekedünk a komfortzónánkban és a beszűkült világunkban próbálunk életre kelni.

2

Gerd Altmann képe a Pixabay -en

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!

Kezdőlap, Kristály

„A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez”

Van az a pillanat, amikor azt hiszed, minden rendben van, amikor úgy gondolod, hogy most életed egy nyugodt szakaszát éled. Hogy most minden apró momentumnak ura vagy és kezelni tudod azokat a felmerülő gondokat, amelyek csupán csak apróságok. Ennek kimondottan örülsz. Észreveszed a jót, és mivel végre sínen van minden, minden amiért eddig harcoltál, minden amiről azt gondoltad érdemes rendbe tenned, nyugodtan élsz. Minden ami kesze-kusza mivoltából eredően szomorúságot tudott okozni, kitisztult. Végre ki tudod élvezni a pillanatot és nyugodt boldogsággal létezel tovább.

És mégis mikor már – oly sok munka árán – végre megszűntél aggódni, észre sem veszed, hogy világod a feje tetejére állt, és már semmi sem nyugodt, már semmi sem olyan, mint volt. Pillanatok műve az egész és hirtelen nem is tudod, mi történik. Egyik percről a másikra el van söpörve az, ami boldoggá tett.

Megszűnt és nincs tovább. Elveszítettél mindent. Vagyis azt gondolod mindent.

Kérdések hada bombázza meg az agyad, válaszokat keresve általa a megnyugvást remélve. Mikor lett ez ilyen? Hol? És miért? Mit tettem én?  Miért épp most? Miért megint én? Mit rontottam el? És miért történik mindez?

Rájössz, hogy amit valósnak hittél, az nincs, nem is volt. Csak egy illúzió volt. És nemes egyszerűséggel megszűnt létezni. Helyette más vette át figyelmet. Más.

Semmit nem tehetsz, nem voltál megkérdezve akarod-e, nem voltál beavatva. Életed ezen része lezárul. Ennyi volt. Még egy ideig keresed az okokat és megpróbálod hibáztatni magadat, de később jössz rá, hogy talán így jártál a legjobban.

(Kép: saját, Colosseum)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/10/illuzio/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/12/01/talan/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/04/27/kinyilt-a-kozhelyek-tarhaza-lepj-ki-a-komfortzonadbol-hogy-megtalald-a-boldogsagod/

(„A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez” – Ízek, imák, szerelmek című filmből)

Kezdőlap, Kristály

A lány, aki mindent akart

„A lány, aki mindent akart. De semmit sem fogott.” Igen ez a mondás így folytatódik. De mi van akkor, ha annyira akarta, hogy a befejezés inkább a mindent vitt?! Ugyanis céljait nézve továbbra sem éri be kevesebbel. Mindent akar, minden kell neki. Na, nem abban az örök elégedetlen sznob stílusban. Hanem abban a legjobb és saját magának legmegfelelőbb életvitelben, ahogy eddig is csinálta.

Ugyanis mindenki életébe kerül hullámvölgy, amikor kicsit kicsúszik a talaj a lábunk alól és célt tévesztünk, amikor háttérbe szorítjuk azt, ami igazán sikert hozna. Behódolunk valami más stílusnak, ami nem a miénk, a gyors célba érésért.

Ideig-óráig eredményesek vagyunk, de hosszabb távon nem kifizetődő. Csorbul az önbecsülésünk, negatív ingerek érnek, egyre távolabb kerülünk mind a célunktól mind saját magunk igazi énjétől. Elveszni látszik a csata, mit nap, mint nap folytatunk a szeretetért, a megbecsülésért, a figyelemért.

Instant sikerek ezek, mert célunk messzebb van, így kezd kicsúszni a kezünkből az irányítás. És rá kell jönnünk, még mindig a „lassú víz, partot mos” stratégia a leghatékonyabb.

Hátradőlni, önbizalomra kapcsolni, saját magunkat előtérbe helyezni és önmagunk lenni. Mert ez vezetett eredményre régebben is, a kezdetekkor. Amikor a lány még elhitte, hogy mindent akarhat!

(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Hagyj fel ezzel a kifejezéssel!

Te igenis ott vagy, az első sorban!

„Mindenki a saját sorsának kovácsa”

Kezdőlap, Kristály

Elmúlik – „engedem hadd menjen”

Minden elmúlik. Boldogság, bánat, öröm, düh, fájdalom, pillanat. Minden. Csak mi ragaszkodunk még a rosszhoz is oly görcsösen, félve a változástól. De, hiába mert akkor csak nehezebben tud távozni az életünkből.

Mikor elérkezett az ideje, hogy menni kell, mégsem engedjük, nem lesz értelme a maradásának sem!

Mindig van úgy, hogy egy életszakaszunk végéhez érünk, mégis benne ragadunk, nem engedve teret az újnak, mert benne akarunk ragadni, remélve a jobbat, de hiába, mert így is megromlik az egész. Mert mindennek megvan a maga szavatossága: szerelemnek, munkának, szórakozásnak, baráti-szerelmi kapcsolatok adott szakaszának, sikernek, fiatalságnak.

Ezeknek is van egy bizonyos lejárati ideje, miközben élünk és tapasztalunk, lesznek olyanok, amelyeket akár többször is átéltük és már megtanultuk. Ezért kell tovább haladnunk, hogy újakat lássunk, és érezzünk.

Különben szép lassan kiürül az életünkből a szenvedély, a varázs és a boldogság. És hiába úgy gondoljuk adott helyzetben, hogy még nem állunk készen elengedni a múltat és szükségünk van rá, mindenképp meg kell próbálnunk. Érdemes a felkínált új helyzetnek esélyt adni. Hiszen minden változás egy újat hoz életünkbe.

A fájdalom és a hiány pedig éppúgy elmúlik, mint az előtte megélt boldogság. És utána megint valami új következik. Akkor lesz megint minden csodálatos, ha a régit hagyjuk elmenni, befogadjuk az újat és élvezzük a jelen pillanatot.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/24/orok-dilemma/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/01/05/a-legnagyobb-vereseg-a-vilagon/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/05/06/onmagam-ellensege-lettem/

Kép forrása: www.pexels.com

Kezdőlap, Kristály

Honnan tudhatod?

Hogy mit? Azt a bizonyos tényt, amelyet visszaigazolásával adhat, azt, amit annyira várnál. Amit kizárólagosan csak tőle várnál.

Hogy mit? Hogy szeret, hogy gondol rád, hogy hiányzol neki, mikor nem vagy mellette eszébe jutsz, hogy fontos vagy neki, hogy ott vagy, nem csak az ágyában, hanem a szívében a lelkében, a gondolataiban nap, mint nap.

Évek óta élsz mellette, tudja milyen vagy, ismer, mit szeretsz, látja szemed tükrében, mikor mit érzel. Mégsem tudja tudtodra adni krízis helyzetben, hogy számolhatsz vele, hogy ott van neked. Hogy habár, mikor tombol a szíved, a könnyed nyeled, esetleges csalás áldozatának szerepétől félve. Ott van melletted.

Mégsem húz magához. Mégsem mondja ne stresszelj, mert nem lesz gond. Mert itt vagyok neked. Mert te kellesz nekem. Mert mindenki másban téged kereslek!  

Minél közelebb van, annál távolabb érzed.

Így honnan tudhatod, hogy szeret, ha nem mutatja ki? Honnan tudhatod, hogy számítasz, ha titkolja? Honnan tudhatod, hogy akar, ha nem kér? Honnan tudhatod, hogy még mindig százból egy vagy?

honnantudhatod(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Levél a Szívemnek

Az igazi férfi…

Szavakban…

Kezdőlap, Kristály

Hagyj fel ezzel a kifejezéssel!

Az emberek sokasága két csoportra oszlik, akik használják, és akik falra másznak a következő kifejezéstől: „Nekem mindegy.” Ilyenkor a másikban felmerül a kérdés: Valóban mindegy lenne?

Nincs olyan, hogy neked vagy nekem mindegy. Mert sosem mindegy. Mert egy ilyen mondat mögött vagy sértődöttség áll, gúny vagy dac. Vagy gyengeség és félelem. De minden esetben akarat. Tehát nem mindegy.

A gyengék fegyvere, hogy észrevegyék őket, hogy hiába van nekik is akaratuk, megint csak az áldozat szerepében szenvednek. Ezzel alátámasztva, hogy mindig a másik ember akarata érvényesül velük szemben.

Egyik embernek sem mindegy. Te is tudod. Véleményformálásod nélkülözésével kerülni akarod az esetleges konfliktust. De folyamatos használata veszélyes, mert olykor olyan dolgokba kényszerít, amelybe magadtól sosem mennél bele.

Elveszted az uralmat a saját életed felett, bele szoksz a rosszba, elfogadod, hogy mindig más dönt helyetted, eluralkodik a káosz és akkor már tényleg minden mindegy, hisz elvesztél. Ezért fontos, hogy legyen saját akaratod, saját véleményed, mert ez a te életed!

stop(Kép forrása: blog.xfree.hu)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

(NE) Legyünk barátok!

Így kezdhetsz új életet

Az egyszerű „bonyolult”

Kezdőlap, Kristály

A legnagyobb vereség a világon

„A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.” De vajon mi a rossz? Honnan tudjuk, hogy amiben élünk, és amit érzünk az rossz?

Amikor sírunk? Amikor már boldogtalanok vagyunk? Amikor feszt vergődünk a kalitkánkban? Amikor reménytelennek érezzük a mindennapokat? Vagy amikor magányosak vagyunk? Amikor látjuk, hogy valami egyáltalán nem tendál a pozitív változás felé?

Ilyenkor érezzük, de leginkább vágyódunk a változás után, mégsem merünk lépni. Sodródunk és várjuk a változást, hogy majd magától jön el, hogy majd magától minden megoldódik. Elhisszük, hogy kisujjunkat sem kell mozdítani és majd minden rendbe jön.

Holott csak is mi tehetjük jobbá az életünket még is félünk. Félünk és bizonytalanok vagyunk és elfelejtjük, hogy bátraké a szerencse. Benne maradunk nyakig… és imádkozunk, hogy ne hullámozzon. Félelmünk a változástól annyira eluralkodik az életünk felett, hogy minden, ami máskor elfogadhatatlan lenne, amit máskor elutasítanánk, amiből máskor emelt fővel távoznánk, az megszokássá válik. Minden napi rutinná. Elfogadottá.

A rég nem tapasztalt boldogságot és elégedettséget teljesen megszokjuk nélkülözni. Így szokunk bele a rosszba. Fulladunk bele az önsajnálatba. És élünk minden nap boldogtalanul. Ez a legnagyobb vereség a világon!

legnagyobbvereseg(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/09/04/batorito/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/04/3-szabaly-hogy-mindennap-jol-erezd-magad/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/12/05/te-igenis-ott-vagy-az-elso-sorban/

(„Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat!” Ravasz László)