Kezdőlap, Kristály

Mindig gyalogol egy sün valahol!

„Mindig gyalogol egy sün valahol.” Mondta egyikünk egy hűvös este egy teraszon üldögélve. Mindegyikünk odanézett és tényleg: ott mászott egy süni! Kis tüskésünk lomhán haladt a park egyik szegletéből, feltehetően a másikba.

Nekem mindeközben – persze olyan igazán nőiesen – teljesen elkanyarodtak a gondolataim: „mindig gyalogol egy sün valahol.” Ez nem csak a mi kis szúrós barátunkra és további társaira igaz, mert habár tényleg elég sok van belőlük a környéken.

Szúrós természetű emberből viszont még több van. Olyanok, akik kedves, bájos kinézetük ellenére csakis abban élik ki magukat, hogy a másik embert bántják. Ez egyfajta védelmi mechanizmus náluk, mint a parkban átsiető kis barátunk esetében, ha fél és megijed, kiengedi a tüskéit, hátha úgy nem bánthatják.

Ha ő bántja és sérti meg a körülötte élőket, akkor azzal mindenki felé helyezi magát. Sértései és a másik ember hibáinak felhánytorgatása által, saját hibáit pedig ezáltal maga előtt is véka alá tudja rejteni.

Ma sikerült belefutnom egy nagyon régi ízig-vérig sündisznó ismerősömbe, és hm, eltelt ugyan már pár év, hogy nem találkoztunk, mégis rutinosan hozta a formáját.

Bevallom elszoktam én már ettől, akkoriban igyekeztem mindig megfelelni neki, mindig helyén kezelni, mindig konfliktuskerülően bólogatni, és sodródni. Azóta, hogy elkerültünk egymástól, öregebb is lettem (haha) anyuka is lettem (nem is hinnétek, milyen oroszlán tud lenni az ember, ha a gyerekéről van szó) a lényeg, változtam, érzéseim szerint pozitív irányba és rájöttem nekem ez marhára nem kell! Nem lenne hozzá már sem türelmem, sem identitásom.

Tudom, hogy nem lehet kizárni a szurkálódó rosszindulatú embereket az életünkből, nem is kell, mert sosem ok nélkül jönnek velünk szembe. Minden megnyilvánulásuk egy próba, hogy most épp érzelmi fejlődésünk melyik szakaszánál tartunk. Mindig egy újabb próba: okoz-e rossz érzést a viselkedése? Sikerült-e rendezni magunkban, azt, ahogy velünk bánik? Eszünkbe jut-e olyankor, hogy viselkedése nem minket minősít, hanem őt? Sikerül-e más szemüvegen keresztül tekinteni rá? El tudjuk-e fogadni? Ettől persze nem kell vele szorosabb kapcsolatba kerülni, de nem szabad hagynunk, hogy érzelmileg befolyásolni tudjon minket!

Mert mindig gyalogol egy sün valahol!

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az

Instagramon: @astride99

Tiktokon: @somogyieszter9

Szeretettel várlak!

(Elnézést a süniktől a hasonlatért!)

Kezdőlap, Kristály

A lány, aki mindent akart

„A lány, aki mindent akart. De semmit sem fogott.” Igen ez a mondás így folytatódik. De mi van akkor, ha annyira akarta, hogy a befejezés inkább a mindent vitt?! Ugyanis céljait nézve továbbra sem éri be kevesebbel. Mindent akar, minden kell neki. Na, nem abban az örök elégedetlen sznob stílusban. Hanem abban a legjobb és saját magának legmegfelelőbb életvitelben, ahogy eddig is csinálta.

Ugyanis mindenki életébe kerül hullámvölgy, amikor kicsit kicsúszik a talaj a lábunk alól és célt tévesztünk, amikor háttérbe szorítjuk azt, ami igazán sikert hozna. Behódolunk valami más stílusnak, ami nem a miénk, a gyors célba érésért.

Ideig-óráig eredményesek vagyunk, de hosszabb távon nem kifizetődő. Csorbul az önbecsülésünk, negatív ingerek érnek, egyre távolabb kerülünk mind a célunktól mind saját magunk igazi énjétől. Elveszni látszik a csata, mit nap, mint nap folytatunk a szeretetért, a megbecsülésért, a figyelemért.

Instant sikerek ezek, mert célunk messzebb van, így kezd kicsúszni a kezünkből az irányítás. És rá kell jönnünk, még mindig a „lassú víz, partot mos” stratégia a leghatékonyabb.

Hátradőlni, önbizalomra kapcsolni, saját magunkat előtérbe helyezni és önmagunk lenni. Mert ez vezetett eredményre régebben is, a kezdetekkor. Amikor a lány még elhitte, hogy mindent akarhat!

(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Hagyj fel ezzel a kifejezéssel!

Te igenis ott vagy, az első sorban!

„Mindenki a saját sorsának kovácsa”

Kezdőlap, Kristály

A legnagyobb vereség a világon

„A legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat.” De vajon mi a rossz? Honnan tudjuk, hogy amiben élünk, és amit érzünk az rossz?

Amikor sírunk? Amikor már boldogtalanok vagyunk? Amikor feszt vergődünk a kalitkánkban? Amikor reménytelennek érezzük a mindennapokat? Vagy amikor magányosak vagyunk? Amikor látjuk, hogy valami egyáltalán nem tendál a pozitív változás felé?

Ilyenkor érezzük, de leginkább vágyódunk a változás után, mégsem merünk lépni. Sodródunk és várjuk a változást, hogy majd magától jön el, hogy majd magától minden megoldódik. Elhisszük, hogy kisujjunkat sem kell mozdítani és majd minden rendbe jön.

Holott csak is mi tehetjük jobbá az életünket még is félünk. Félünk és bizonytalanok vagyunk és elfelejtjük, hogy bátraké a szerencse. Benne maradunk nyakig… és imádkozunk, hogy ne hullámozzon. Félelmünk a változástól annyira eluralkodik az életünk felett, hogy minden, ami máskor elfogadhatatlan lenne, amit máskor elutasítanánk, amiből máskor emelt fővel távoznánk, az megszokássá válik. Minden napi rutinná. Elfogadottá.

A rég nem tapasztalt boldogságot és elégedettséget teljesen megszokjuk nélkülözni. Így szokunk bele a rosszba. Fulladunk bele az önsajnálatba. És élünk minden nap boldogtalanul. Ez a legnagyobb vereség a világon!

legnagyobbvereseg(Kép forrása: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/09/04/batorito/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/04/3-szabaly-hogy-mindennap-jol-erezd-magad/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/12/05/te-igenis-ott-vagy-az-elso-sorban/

(„Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat!” Ravasz László)

Vendégségben, Vendégül hívtak

Bontakozz ki – légy önmagad!

A Tintafolt blog vendégül látja 12 blogger írását különböző témákban. A májusi téma a kibontakozásról az enyém lett. Így lehetőségem nyílik, hogy más blogján kibontakoztassam szárnyaimat, köszönet ezért Tündének!

 

Bontakozz ki – légy önmagad!

 

Hátra dőlni. Nyugodt lenni, lelkünkben szárnyalni, ritka pillanatok egyike. Amikor rájövünk, az élet túl rövid ahhoz, hogy görcsöljünk, hogy röghöz kötött szokásaink vezéreljék minden napjainkat.

Nem elég, ha reggel tükörbe nézve eldöntöd, hogy ez a nap ma más lesz, mint a többi. Tenni is kell érte.

Kötelezettségeink súlya alatt nem roppanhatunk össze, mert észre kell venni a jót, a szépet a minden napokban. Rá kell jönnünk mi az, amit szenvedéllyel tudunk csinálni! Ki az, aki mellett önmagunkat önfeledten el tudjuk fogadni?

Aki mellett saját szárnyaink bátran kinyílnak? Hogy úgy tudjunk kibontakozni a mindennapokban, amiről más csak álmodni mer.

Ami az igazi lényünkhöz vezet. Önmagadhoz, ahhoz az emberhez, aki…

 

A cikk folytatását illetve konklúzióját a Tintafolt blogon olvashatod tovább!

kibontakozás, astrid

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Kép forrása: www.pixabay.com