elveszíteni Archives

Levél a Szívemnek

2016-12-12 astride99

Nem, most nem Rád gondoltam! Levél az igazi szívemnek, neki, akinek már most magyarázattal tartozom, a rengeteg törésért, repedésért, amiért én is felelős vagyok.

Magyarázattal tartozom mind a múlt, mind a jövőbeli hibáim elkövetéséért. Mert hiába a tapasztalat, hiába az észérvek, megint bele fogok csúszni ugyanabba a hibába, megint hagyom magam „elvinni”, megint kiteszem a szívem a bizonytalanért. Megint elhiszem.

Sajnálom, hogy a boldogságban is félelemben tartalak, és hogy ennek ellenére megint odadoblak az érzéseimnek, töredéknyi boldogságért. Sajnálom, hogy megint megtöltelek reményekkel, és hogy ezáltal megint hagylak összetörni.

Nem azért történik ez, mert nem akarok vigyázni rád, hanem mert mindig elhiszem, hogy olyan ember kezébe teszlek, akiről úgy gondolom, nem fog bántani, aki jobban fog rád vigyázni, aki méltónak talál, hogy a tenyerén hordozzon és minden dobbanásodért hálás legyen.

Kérlek, gondolj erre, mikor újra hasadni akarsz, hogy én mindig csak a jót akartam neked! Mindig naivan elhittem egy világot. Mindig arra gondoltam most nem fogunk csalódni. Mindig kockáztattam. Mindig. Mert mindig a boldogságunkat kerestem!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/29/hidd_el_hogy_szeret/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/10/27/csodaorszag/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/17/egy-igazi-ferfi/

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

„Mindenki a saját sorsának kovácsa”

2016-10-06 astride99

Avagy „Ki milyen rózsát szakít, olyat szagol!” Sokat hallottam ezt gyerekkoromban és szeretem mindkét mondást. Valóságtartalommal bír. És nap, mint nap szembesülök igazával.

Sokszor nem értem az embereket, miért hasonlítják magukat a másikhoz. Folyton a rivalizálás, akár olyan dolgokon is, amelyek megváltoztathatatlanok. Két különböző úton lévő ember nem mérheti magát ugyanazzal a mércével. Mindenki saját magának kell eldöntse, milyen célokat akar elérni. Mik az álmai, milyen úton akar haladni. Vagy milyen rózsát akar szagolni?!

Amikor azt halljuk „ugyan maradj már nyugton, másnak ennyi sem jutott”. „Ugyan ne akarj ennél többet másnak ennyi sincs”. Jogtalanok ezek a mondatok felénk, mert lehet hogy ideig óráig nyújt egy kis vigaszt, és lehet hogy valóban szoktuk ezzel nyugtatni magunkat, de normális esetben addig tart, amíg kisírt szemünkön a sminket rendbe hozzuk.

Aztán rájövünk, ez nem vigasz, mert: miért nyugodjak meg attól, hogy ha a másiknak ennyi sincs?!

Nem lehetnek nagyobb igényeid, mert már így is jobb helyzetben vagy, mint más? Nem lehetnek vágyaid, mert másnak még ennyi sem jutott?! Nem hajthatod megszállottan az álmaidat, mert másnak üresek az éjszakái?!

Attól hogy a másik embernek kevesebb ambiciózusa van, neked még lehetnek nagyobb vágyaid. Attól te még vágyhatsz más rózsára. És hiába buksz el, újra felállsz és mész tovább függetlenül attól, mások hol járnak.

Ne add fel önmagad! Hisz minden egyes kellemesen eltöltött percért te dolgoztál meg. Idővel, energiával, belevetett érzésekkel tapasztalatot gyűjtöttél. Helyt álltál értük! Ezt bárki megtehette volna. Élvezd a lehetőségeidet és sose légy megalkuvó a megfelelő rózsa kiválasztásánál!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak elmondanád a véleményed? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/11/20/mert-almodozni-jo/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/04/22/majdnem-megvolt/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/25/ragyogj_942/

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Megállapítás – avagy így értéktelen a „légbuborékod”

2016-07-15 astride99

Kutyából nem lesz szalonna. Avagy azt hinné az ember, hogy aki már megégette magát az élet valamely területén, illetve a sors kiszabott rá egy óriási büntetést, akkor az egy stoptáblával bír, és onnantól kezdve átgondolja a továbbiakat.

Átgondolja, mit is és hogyan is akar a jövőben az élettől. Rájön, hogy amit tett az valamely módon ellenkezett az elvekkel, illetve a tisztes magatartással.

Óriási erőfeszítéssel újra feláll és összeszedi magát, leporolva tovább indul, hogy felépítse „régi” birodalmát. Újra. Csakhogy építkezés közben elfelejti, mik azok az értékek, amiket szem előtt kellene tartania. És kik azok az emberek, barátok, akik mellette voltak a bajban is.

Amikor senki földjére száműzve lett. Kik voltak azok, akikre számíthatott mindenféle vagyon és érték nélkül is.

De mégis van, ami nem változik. A birodalma épül, bár értéke továbbra sincs, mert hiába van pénze ingó és ingatlanja, nincs jelleme, szíve, emberséges hozzáállása. Így könnyen tud újra egy légbuborékot építeni megcsorbított hírneve köré. És könnyen tud új embereket kihasználni.

Végül a történelem az ő életében is újra ismétli magát. És újra bekövetkezik a káosz, a csőd, amiben elbotlik. És kezdheti, előröl. Egészen addig, míg meg nem tanulja: az igazi érték az emberi becsület és a másik ember méltányolása!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/27/kinek_mennyit_er_a_szava/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/04/22/ki-tudja-hova-tartunk-ki-tudja-honnan-jottunk-sajat-utunk-csak-mi-magunk-ismerhetjuk/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/02/hogyan-kerul-a-szanalom-erzese-egy-baratsagba/

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Az egyszerű „bonyolult”

2016-03-31 astride99

Van két kifejezés, aminek a jelentése egyértelműbb, mint amit szó szerint érteni lehet alatta.

Az egyik a „nem egyszerű” a másik, ez „bonyolult” gyakran használják az emberek a kapcsolataik behatárolására. Pedig ez a napnál is világosabb.

Teljesen egyszerű csak számodra nem az. Számodra, mert még nem vagy kész elengedni. Pedig csak egy fűszál választ el a végtől és te ahelyett, hogy búcsúzva tovább engednéd, magad mellett tartod ragaszkodva az eredeti felálláshoz.

Túlgondolva valódi mivoltát, ráhúzod e két kifejezést, amely tarkítva ugyan, de a végét jelképezi valaminek, ami már elmúlt. Varázslatos tündöklése megfakult és az egyszerű befejezés elkerülésével elnyújtva szenvedéseitek óráit „bonyolult” vagy „nem egyszerű” szakasznak nevezitek.

Oh igen, azt amire az emberek azt mondják bonyolult igenis egyszerű. Fájdalmasan egyszerű. Csak a beismerés hat tőrdöfésként, ezért fordulunk más kifejezés használatához.

Nézd végig hanyatlását és lásd meg benne a lehetőséget, hisz van az a mondás, ha az egyik ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Amíg bonyolult valami addig csak stagnál. Nem lesz jobb, így nem fogod látni, hogy a másik ajtó már nyitva áll és rád vár.

Amíg valamit „bonyolultnak” vagy „nem egyszerűnek” nevezel nem vagy kész új dolgok felfedezésére. És nem vagy kész egy új érzés befogadására.

Egyszerű, ami le van zárva, egyszerű, amin túl léptünk, egyszerű, ami már a múlt emlékeit idézi, megszépülve olykor eszünkbe jut, de nem testesíti meg jeleneinket. Egyszerű és világos, hogy vége szép volt, jó volt, megtörtént és készen állunk egy újra.

Nem kell túl bonyolítani és nem kell új periódusokat ki találni hisz így is olyan nehéz elengedni. Pedig minél hamarabb túlesünk rajta, annál hamarabb élvezhetjük az egyszerű feltétel nélküli boldogságot.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/01/26/elmulik-engedem-hadd-menjen/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/11/texas-holdem-tet-a-szived/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/27/kinek_mennyit_er_a_szava/

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Így ronthatod el, ha szereted

2016-02-18 astride99

Ha valamit nagyon szeretünk, szívesen foglalkozunk vele. Időt, energiát és olykor érzelmeket fektetünk bele. Aztán számtalanszor fordul elő velünk, hogy dédelgetett szenvedélyünk egyszer csak összedől, már nem érezzük vele kapcsolatban azt a pezsgést, amely boldoggá tudna tenni minket.

Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jöttem rá az utóbbi időben, hogy amikor rágörcsölünk, elvárásokat támasztunk felé, megálmodjuk, hogyan lenne a legjobb és esélyt nem adunk más végkimenetelnek, akkor követjük el a legnagyobb hibát.

Ha olyan követelményeink lesznek, amelyek képtelenek teljesülni. Legyen az munka, hobbi, barátok, szerelem, vagy családi kör, személy vagy fogalom, akárhogy alakul, ha nem felel meg az elvárásainknak, úgy már nem tudunk neki örülni, és gyakran csalódást hoz.

Ha szereted, és elfogadtad, majd egyszer csak még többet akarsz, még többet szeretnél belőle kihozni, és elkezdesz azon agyalni, hogyan lenne még jobb, pedig annál, már az a maximum.

Kitalált gondolataidat megpróbálod ráhúzni, személyiségétől, korlátaitól függetlenül mássá próbálod tenni. Akaratoddal annyira elnyomod a lefolyását, hogy semmit nem veszel belőle észre, amit adni tud.

Csak arra figyelsz, hogy teljesüljön az, amit kapni akarsz. És azzal elveszik a meglepetés varázsa. Kihűl a szenvedély és csak a negatívot látod, a csődöt, a kudarcba fulladt elvárásaidat.

Pedig akár jó is lehetne a dologból, ha kisebbek a követelményeid, vagy ha elfogadnád olyannak, amilyen. Amilyennek először szeretted és megtaláltál benne valami neked valót. Talán akkor hozna még valami újat. És újra a régi varázsával tündökölve édesítené meg mindennapjaidat.

(Kép forrása: menstyle.hu)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/03/30/a-kommunikacio-letfontossaga-mert-nema-gyereknek-anyja-sem-erti-a-szavat/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/10/illuzio/

https://astrid.cafeblog.hu/2018/02/20/ezt-erezzuk-ha-tul-sok-a-tel/

Kezdőlap, Kristály

Későn jött gondolat

2016-01-08 astride99

Mikor már nem kell, hogy becézz, mikor már nem kell, hogy szeress, akkor jössz majd rá igazán mit veszítettél. Addig, amíg birtokodban van, nem tudod megbecsülni törődését, nem tudod méltányolni jelenlétét, nem tudod, mekkora kincset rejt személyisége, aki a tiédet imádja.

Elfogadja feltételek nélkül, ahogy van. Mert ritka az ilyen. Ritka, hogy valaki így vakon megbízzon, hogy kezedbe tegye sorsát és vele együtt boldogsága zálogát, hogy hibáiddal együtt valaki ennyire szeressen.

De jön majd egy időszak, amikor ez elveszik, eltűnik és rájön, hogy küzdelme csak felesleges gyötrelem. Mert semmi nem változik. Megbecsülést már nem tud kivívni. Akkor fog hiányozni egy mosolya egy érintése.

Majd akkor rájössz, mit meg nem adnál, hogy újra érinthesd, hogy újra becézhesd. Hogy karodba zárva, megint nevén nevezhesd!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/04/15/egy-lathatatlan-kotelek/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/11/minden_almodozas/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/05/mondd_meg_miert/

Kép: https://www.pexels.com/photo/affection-board-broken-broken-hearted-236229/

Kezdőlap, Kristály

Utolsó szó jogán

2015-12-18 astride99

Sivár falak közt fekve bámulod a plafont. És tudod, hogy ez a nap más, mint a többi. Lehet, teljes egészében megváltoztatja eddigi életedet. A jövőn töprengsz, a múlttal beárnyékolva a jelent és csak egyetlen egy kérdés jár a fejedben, mi lesz ezután?

Pillanatokon belül érzed, minden más lesz, részese vagy a változás beálltának, és nem tudod megállítani. Rohan feléd kérdés nélkül söpri el eddigi unalmas monoton szürke hétköznapjaidat. Majd rájössz kegyetlen tőrdöfésként érezve, mennyi minden van, amit tenni és főleg elmondani akartál. Elmondani!

Nem fogta be senki a szádat, de te mégis inkább hallgattál. Éltél a saját világodban és úgy gondoltad ráérsz, oh mennyire ráérsz még. Hiába akartad megtörni a csöndet, még sem tetted. Csak gondold végig, mennyi minden van, amit nap, mint nap nem mondasz el a másiknak, inkább hallgatsz. Miért nem mondod? Miért nem ismétled meg naponta? Mi az, amit mindenféleképpen tudatni szeretnél szeretteiddel?!

Túl szokványossá váltak a mindennapjaid és túl természetes, hogy nem kell hangot adnod az érzéseidnek. Pedig ott a lehetőség minden nap, minden percében. Esély nyílik arra, hogy szavaid méltó fülekre találjanak. Ne ülj némán, ne feküdj le csöndben. Mondd el, ami a szívedben van. Mondd el, amíg lehet.

Utolsó szó jogán már lehet késő lesz mindent bepótolni. Némaságod gyászba borul, pedig annyi minden lenne még. Lett volna még. Ne várj némán, adj hangot annak, ami a szívedben van!

(pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/23/mindig-van-mas-valasztasod/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/02/18/igy-ronthatod-el-ha-szereted/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/12/szavakban_796/

Kezdőlap, Kristály

Húzz magadhoz, kérlek!

2015-11-27 astride99

Magához húz mikor kétségbeesett vagy.

Milyen is az ember, elfelejti mennyire küzdött mindezért, mennyire sok időbe telt, mire eljutott idáig. Mennyi munka, erőfeszítés, könnycsepp és érzelem van benne.

Elszomorodsz, lesütöd a fejed és ahelyett, hogy magadra hagyna, karodért nyúl és maga mellé húz. Átölel.

Ilyet nem csinál mindig, eljön az idő, amikor már egyáltalán nem csinálja, mert annyira ráun az állandó hisztidre, a kételkedésedre, a rossz kedvedre, az örök borongós hangulatodra, hogy már nem ér neki annyi erőfeszítést, hogy bizonyítsa azt, amit már számtalanszor.

Ülsz mogorván vele szemben, semmi nem jó, sehogy nem jó. Farkast kiáltasz, mert az apró dolgokon is fennakadsz és megsértődsz.

Megvigasztal, megnyugszol majd egy idő után újra elbizonytalanodsz és újra kezded.

Azt gondolod mindig így lesz, mindig ilyen lesz.

Aztán amikor biztos háttere lesz félelmeidnek, már nem fog komolyan venni, már nem fog magához húzni, már nem akar vigasztalni. Elege lett. Már nem akarja tudni megint mi bánt, mivel van bajod. Elfáradt, eleget bizonyított, vedd észre és változtass amíg nem késő!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/05/25/a-rombolas-aldas-mert-ez-az-egyetlen-ut-az-ujjaszuleteshez/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/09/07/hol-veszett-el-varazsa/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/11/24/orok-dilemma/

Kezdőlap, Kristály

Elveszett…

2015-01-21 astride99

Mindig csak akkor jövünk rá, mink van, amikor elvesztjük azt.

Elmegyünk mellette, keresztül nézünk rajta, természetes dolog, hogy létezik, mint ahogy az is, hogy velünk van.

Értékét csak akkor ismerjük meg, ha már nincs.

Hiánya felemészt, vágyakozásunk már-már kibírhatatlan, akkor számot vethetünk azzal, hol rontottuk el.

Helyre hozhatjuk talán, de ugyanolyan, mint volt sosem lesz.

Egyet tehetünk, tanulhatunk hibáinkból, és legfőképp megbecsülhetjük értékeinket addig, amíg birtokunkban van…

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Rohanunk…

Utolsó szó jogán

Meddig boldogít a pénz?

(Kép: pixabay.com)