Elmúlt mi volt, szépen csöndben elsiklott, életed mindennapja kezed közül már kicsúszott.
Szép volt mi rég volt, emlékedben élt csupán, minden nap gondoltál rá, most mégis már csak homály.
Megváltozott a jelen, elfogadtad ahogy tudtad, éltél szép csendben majd egyszer csak feladtad.
Némaság uralkodik mindenki felett, egy hang szólal meg csupán.
Körülötted feketében a gyászoló tömeg.
Nem vagy egyedül sosem voltál.
Ismerős arc jelenik meg előtted, kezed húzza a tömeg közepére.
Csodálkozol és bámulsz mi történik, aztán újra kéz a kézben táncoltok a sötétben.
Senki nem látja senki nem tudja, de mindenki érzi, ez a pillanat más mint a többi.
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló tartalmak, gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2015/10/02/a-tavolba-merengve/
https://astrid.cafeblog.hu/2015/09/25/mulo-arckepunk/
https://astrid.cafeblog.hu/2018/10/10/az-elet-apro-oromei-1-resz-osz/