Kezdőlap, Kristály

Illúzió

„De köt a múltad, a görcsöd, a vágyad, egy illúzió kép egy hazugság a várad.”

Illúzió. Egy hirtelen valósággá vált álom, amelyről tudjuk, hogy nem tart sokáig, mégis reménykedünk benne. Olyan kapcsolat az életünkben, amely már az elejétől fogva kudarcra van ítélve, mégis levegőként van rá szükségünk.  Valami, ami a sok gyötrelem ellenére örömet is tud szerezni. Egy olyan darabkát tesz hozzá az életünkhöz, amely által teljes képet nyerünk a boldogságról, az örömről, és valamiről, ami távol van minden negatívtól és rossztól.

Gyakran elrugaszkodik a realitás talajától, egy pillanatnyi boldogság ez csupán, amely csak egy adott ponton, adott időben létezik. Ez az illúzió, amely egy bizonyos érzés köré épült fel, fantáziánk színezte ki, és keltette életre. Csak a képzeletünk szüleménye.

Egy álomkép, amely nem létezik, mégis valósággá tudjuk tenni egy rövid időre. És mindig szeretnénk többet kihozni belőle. De amint elvárásokat támasztunk felé és többet szeretnénk belevinni, mint ami, megbukunk, a gyökér ok pedig mindig ugyanaz. Mert ez, nem valós alapokra épült. Egy röpke pozitív impulzust ragadtunk ki az egészből és elhisszük, hogy ez jelentheti a világunkat. De sem a helyzet, sem a szereplők benne nem kelthetőek életre. Nem méltóak a valóságban rá.

Az egész nem létezik, csak egy része. És minél jobban ragaszkodunk a képzelet szülte világunkhoz, annál közelebb hozzuk a végét. Fel kell ismernünk, hogy amire szívünk vágyik, amit kergetünk az egy illúzió. Szertefoszlik, ha megfogjuk, valójában nincs is, csak a szürke igazság van helyette és miért?

Mert már az elejétől fogva az álmainkat hazugságra építettük, gyenge alapokra helyeztük, a sorsra bízva tudja-e tartani a ránehezedő súlyokat. És a gyenge alapok rögtön összeomlanak, amint elvárásokat támasztunk vele szemben, amint többre vágyunk, amint tervezni kezdünk létezésével, amint teljes életnagyságban számítunk rá. És ezzel lesz annyi az illúziónknak, mit oly sok évig dédelgettünk.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/01/19/honnan-tudhatod/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/01/29/neha-kell-az-almokban-elni/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/11/20/mert-almodozni-jo/

(„De köt a múltad, a görcsöd, a vágyad, egy illúzió kép egy hazugság a várad.” Horváth Tamás – Szeretsz engem?)

Kép forrása: www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Elég a sok kérdésből

Nem kell a sok kérdés. Nem kell mindig azon agyalni, mikor, hol, kivel, miért? Mégis mindig kérdőjelek halmaza árasztja el agyunkat. Pedig ha csak egy pillanatra hallgatnánk szívünk szavát. Csöndben maradnánk.

De nem! Nekünk feltétlenül csak kérdezni kell, mert nem bízunk, mert nem hiszünk, mert nem értjük.

Mit is? Miért is? Megint a kérdések…

Azért vannak a sok kérdéseink, mert sok megválaszolatlan témában vagyunk magunkra hagyva. Nem vagyunk biztosítva afelől, ami felé a kérdéseink irányulnak. De válasz nélkül is, miért futjuk le ugyanazokat a köröket? Miért kérdezünk újra?

Mert kíváncsiak vagyunk, mert meg akarunk győződni valamiről. Mert kérdés nélkül még úgy sem kapunk választ. Vagy, mert sejtjük a választ, de egyszerűen nem akarjuk elhinni, nem akarjuk elhinni, hogy megint belenyúltunk valami olyasmibe, amibe nem akartunk.

Reménykedünk, hogy nem lesz megint igaza a megérzésünknek, amelyből a kérdéseink fakadnak. Tudjuk, érezzük, szívünk mélyén ott vannak a válaszok, de mi jó strucc módjára szeretjük visszadugni a homokba a fejünket. Mert ha kérdéseinkre nincs válasz, akkor azt gondoljuk nem is léteznek.

Jó érzés tudatlannak lenni, de nem a tudás birtokában, amikor úgyis fény derül a válaszokra. Bízz a megérzéseidben, higgy magadnak, mert olykor kérdések nélkül is tudod a választ.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/03/03/aldas-vagy-atok-valaszoljatok-lanyok/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/14/lass_tisztan_900/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/05/mondd_meg_miert/

Kép: https://www.pexels.com/photo/ask-blackboard-chalk-board-chalkboard-356079/

Kezdőlap, Kristály

Már álmomban sem talállak…

Nem az a magány, amikor nincs kihez szólni, amikor egyedül vagyunk óriási lakásunkban, fel-alá járkálunk, és vágyunk valaki társaságára, bárki legyen is az.

Magányosak főleg szívünkben lehetünk.

Amikor éjszaka párnánkra hajtjuk a fejünket, a sötétben a plafonra meredünk és ráébredünk, nincs kire gondolnunk, ki álmainkban járt, már tovatűnik, végérvényesen megszűnik.

A gondolat, hogy nincs többé beleég annyira az agyunkba, hogy azt már a szívünk is érzi.

Így minden gondolat róla egy illúzió, egy semmit mondó szubjektív képzelet.

Csak színes árny, amely teljesen elrugaszkodva a valóság talajától még álmunkban sem állja meg a helyét.

Nincs többé.

Ilyenkor vagyunk igazán magányosak. Ilyenkor, amikor már az álmaink (is) üresek.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Nem vagy magányos!

Csak egy fénykép

Meddig boldogít a pénz?

(Kép: pixabay.com)