„Mindig gyalogol egy sün valahol.” Mondta egyikünk egy hűvös este egy teraszon üldögélve. Mindegyikünk odanézett és tényleg: ott mászott egy süni! Kis tüskésünk lomhán haladt a park egyik szegletéből, feltehetően a másikba.
Nekem mindeközben – persze olyan igazán nőiesen – teljesen elkanyarodtak a gondolataim: „mindig gyalogol egy sün valahol.” Ez nem csak a mi kis szúrós barátunkra és további társaira igaz, mert habár tényleg elég sok van belőlük a környéken.
Szúrós természetű emberből viszont még több van. Olyanok, akik kedves, bájos kinézetük ellenére csakis abban élik ki magukat, hogy a másik embert bántják. Ez egyfajta védelmi mechanizmus náluk, mint a parkban átsiető kis barátunk esetében, ha fél és megijed, kiengedi a tüskéit, hátha úgy nem bánthatják.
Ha ő bántja és sérti meg a körülötte élőket, akkor azzal mindenki felé helyezi magát. Sértései és a másik ember hibáinak felhánytorgatása által, saját hibáit pedig ezáltal maga előtt is véka alá tudja rejteni.
Ma sikerült belefutnom egy nagyon régi ízig-vérig sündisznó ismerősömbe, és hm, eltelt ugyan már pár év, hogy nem találkoztunk, mégis rutinosan hozta a formáját.
Bevallom elszoktam én már ettől, akkoriban igyekeztem mindig megfelelni neki, mindig helyén kezelni, mindig konfliktuskerülően bólogatni, és sodródni. Azóta, hogy elkerültünk egymástól, öregebb is lettem (haha) anyuka is lettem (nem is hinnétek, milyen oroszlán tud lenni az ember, ha a gyerekéről van szó) a lényeg, változtam, érzéseim szerint pozitív irányba és rájöttem nekem ez marhára nem kell! Nem lenne hozzá már sem türelmem, sem identitásom.
Tudom, hogy nem lehet kizárni a szurkálódó rosszindulatú embereket az életünkből, nem is kell, mert sosem ok nélkül jönnek velünk szembe. Minden megnyilvánulásuk egy próba, hogy most épp érzelmi fejlődésünk melyik szakaszánál tartunk. Mindig egy újabb próba: okoz-e rossz érzést a viselkedése? Sikerült-e rendezni magunkban, azt, ahogy velünk bánik? Eszünkbe jut-e olyankor, hogy viselkedése nem minket minősít, hanem őt? Sikerül-e más szemüvegen keresztül tekinteni rá? El tudjuk-e fogadni? Ettől persze nem kell vele szorosabb kapcsolatba kerülni, de nem szabad hagynunk, hogy érzelmileg befolyásolni tudjon minket!
Mert mindig gyalogol egy sün valahol!
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Tiktokon: @somogyieszter9
Szeretettel várlak!
(Elnézést a süniktől a hasonlatért!)
