Van egy csodálatos város az Atlanti-óceán partján, egy főváros, amely igazán mediterrán forró és csodaszép. 2 nap után (amelyről ITT olvashattok) amikor is a lábunkat térdig lejártuk, egy-két kávé-cola-energiaital bedobása után a harmadik napon folytatjuk a felfedezést és nem is akárhová megyünk, hanem egy különleges városnegyedben fogunk bóklászni, még hozzá a Belém városrészben.
(Kép: saját, Lisszabon, Belém városrész)
Mitől különleges ez a hely? Illetve mit látni itt?
Tehát a város csodaszép, láttunk várat, templomot, utcákat, folyó-tenger torkolatot, szobrot, hidakat, pálmafákat, a tejesség igénye nélkül.
(Kép: saját, Április 25. híd, Lisszabon)
A Belém városrész a többi városnegyedtől jóval kintebb fekszik a Tejó folyó partjánál. Tágas nagy terek, sok-sok zöld és elegáns Mánuel stílusú épületek várják az ide látogatókat. (Mánuel stílus: a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos változata Portugáliában. Fő jellegzetessége a gazdag díszítés, főképp a kőfaragások.)
Belém arról nevezetes, hogy a XV. és XVI. századi portugál felfedezők hajói innen indultak afrikai, majd tengerentúli útjaikra köztük Vasco da Gama 1497-ben is. Az elnevezés Betlehem portugál nevéből ered. Belém 1833-ban lett községgé, majd városi rangot kapott, aztán 1885-ben egyesült Lisszabonnal.
(Kép: saját, Lisszabon, Belém városrész)
A városnegyedbe könnyen eljuthatunk bármilyen közlekedési eszközzel, turisták tömegeit vonzza a Szent Jeromos-kolostor (Mosteiro dos Jerónimos) köztük minket is, amely csillagos látnivalója Lisszabonnak. A portugál késő gótikus építészet remeke.
Az eredetileg itt álló kápolnát, amely a hieronimita rend otthona volt, még Tengerész Henrik portugál uralkodó építtette. A jelenlegi épületet már I. Mánuel király parancsára építették, aki a Szentszéktől kért engedélyt. Vasco da Gamanak és India felfedezésének állít emléket.
Legszebb része a gótikus kápolna és a grandiózus kolostor, ahol számos, híres portugál történelmi személyiség sírját is megtaláljuk. Köztük Vasco da Gama kő síremlékét, bár hamvai nem itt nyugodnak.
(Kép: saját, Szent Jeromos-kolostor, Lisszabon)
A Jeromosok rendje feladatának tartotta, hogy a király és a tengerészek lelki békéjéért imádkozzon.
A kolostor, csillogó, elefántcsont színű, éles tornyokkal és bonyolult tengeri – szörnyekkel, korallokkal gazdag – motívumokkal díszített. Nem jelent meglepetést a hely szépsége miatt, hogy az UNESCO mind a kolostort mind a Belém- tornyot 1983-ban felvette a világörökség listájára.
(Kép: saját, Szent Jeromos-kolostor, Lisszabon)
Elsétálva a kolostortól, meseszép téren keresztül ahol a kacsák egy kisebb szökőkútban érzik otthon magukat. A Felfedezések emlékművéhez jutunk (Padrao dos Descobrimentos).
(Kép: saját, Felfedezések emlékműve, Lisszabon)
Ez Lisszabon egyik leghíresebb és legfiatalabb nevezetessége, annál a pontnál, ahol Tejó folyó a tengerbe ömlik, és ahonnan a portugál felfedőzök vitorlásaikkal útnak indultak.
Az emlékművet 1960-ban, Tengerész Henrik király halálának 500. évfordulóján építették, és a Portugál Világkiállítás részét képezte az eleve ideiglenesnek szánt emlékművön a kor számos nagynevű építésze és szobrásza dolgozott, akik végül két év alatt fejezték be a munkálatokat. Belsejében lévő lift 52 méter magasra visz fel.
Az emlékmű két oldalán portugál felfedezők, tengerészek és térképészek alakjai sorakoznak (Vasco da Gama, Pedro Álvares Cabral, Luís de Camões és Saint Francis Xavier).
(Kép: saját, Felfedezések emlékműve, Lisszabon)
Az emlékműtől végig sétálva a tengerparton elérjük a Belém-tornyot (Torre de Belém). Igazából ez egy erődítmény, amely egyrészt Lisszabon ünnepélyes kapujának épült, másrészt Lisszabon védelmi rendszerének részeként. 1521-ben készült el és egy hadmérnök tervezte. Belém partjait addig egy lehorgonyzott hajó, a Grande Nau védte; ezt váltotta fel az Belém-torony.
(Kép: saját, Belém-torony)
A torony Portugália egyik szimbóluma lett, a maga csodálatos módján ott áll félig a vízben teljesen kiszolgáltatva az apály-dagály jelenségnek. Egykor innen indultak útjukra a hajósok a nagy földrajzi felfedezések idején. Lépcsőire leülve teljes kikapcsolódást nyújt a látvány.
Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek, a mór stílusú őrtornyok. A terasz alatt gótikus belső tér, amely börtön és fegyverraktárként funkcionált.
Ezzel a csodás három nappal búcsúzom a Portugál fővárostól, óriási élményt nyújtott és mindenképp érdemes legalább egyszer ideutazni és körbenézni. Portugáliai utazásunk ezzel még nem ér véget, ugyanis hamarosan folytatjuk, kicsit délebbre a napsütötte tenger vagyis inkább óceán partjára látogatunk. Hamarosan folytatjuk!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2017/07/08/a-magyarok-legujabb-uti-celja-1-resz/
https://astrid.cafeblog.hu/2016/07/29/miert-roma-i-resz-romaban-elj-ugy-mint-a-romaiak/
https://astrid.cafeblog.hu/2017/08/26/filmbeillo-portugal-tengerpartok-nem-csak-szerelmeseknek/