Kezdőlap, Kristály

Világunk legkifejezőbb szavai

Van három szó az életünkben, ami a legfontosabb, hogy ki tudjuk mondani: kérem, köszönöm, bocsánat.

Ezek azok a szavak, amelyek életünknek alappillérei. Minden egyes nap és minden egyes helyzetben a szavakba vetett hitünk érvényesül.

Bármi is történik mindkét oldalról jó tudni kimondani és jó hallani is, hogy köszönöm, felemelő érzés, hogy valaki megköszön valamit, amit neki vagy épp, hogy érte tettünk, ezáltal tudjuk hogy számított ránk, és segíteni tudtunk neki.

Ugyanígy van, a kérem kifejezésünk is, valakinek nehezére esik kimondani, pedig ha nem esik nehezére adni, akkor kérni miért?

Bocsánat. Nem érünk vele sokat, ami történt megtörtént, de enyhíteni tudja a szívfájdalmunkat, amit akár hosszabb ideig hordozunk, hallatásával megnyugvást teremtünk a másik ember számára, és persze magunk is megnyugvást találunk kimondása által.

El sem tudjuk képzelni mennyire fontosak ezek a szavak. Használatuk nélkül semmisek lennénk, szétesne világunk, és valami barbár életformát élnénk.

Lelkileg nem teljes, aki a három szót nem képes használni, aki nem tudod segítséget kérni, aki nem tud hibáiért bocsánatot kérni, és aki nem tud hálás lenni. Nem tud semmit.

Kérem, köszönöm, bocsánat három rövid szó, amely által könnyebb lesz és elviselhetőbb csúf világunk.

daisy-6304767_1280

 

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Hagyj fel ezzel a kifejezéssel!

Melyik a nehezebb, egy tonna arany vagy egy tonna meggondolatlanul kimondott szó?

Utolsó szó jogán

(kép: Kranich17)

Kezdőlap, Kristály

Már álmomban sem talállak…

Nem az a magány, amikor nincs kihez szólni, amikor egyedül vagyunk óriási lakásunkban, fel-alá járkálunk, és vágyunk valaki társaságára, bárki legyen is az.

Magányosak főleg szívünkben lehetünk.

Amikor éjszaka párnánkra hajtjuk a fejünket, a sötétben a plafonra meredünk és ráébredünk, nincs kire gondolnunk, ki álmainkban járt, már tovatűnik, végérvényesen megszűnik.

A gondolat, hogy nincs többé beleég annyira az agyunkba, hogy azt már a szívünk is érzi.

Így minden gondolat róla egy illúzió, egy semmit mondó szubjektív képzelet.

Csak színes árny, amely teljesen elrugaszkodva a valóság talajától még álmunkban sem állja meg a helyét.

Nincs többé.

Ilyenkor vagyunk igazán magányosak. Ilyenkor, amikor már az álmaink (is) üresek.

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Nem vagy magányos!

Csak egy fénykép

Meddig boldogít a pénz?

(Kép: pixabay.com)

Kezdőlap, Kristály

Láss tisztán!

Ébredj fel, csak játszik veled, nyisd fel a szemed, és lásd, amit mások is látnak, tudd meg, hogy nem akar magának, ha akarna nem bántana, akkor mindenét odaadná azért, hogy boldognak lásson. Bármit megtenne egy mosolyodért. Egy szerelmes pillantásért.

Miért nem veszed észre, hogy csak hiteget, csak áltat, csak mókázik veled?!

A félelme, hogy egyedül marad, kényszeríti hazugságra. Álnok hazugságra, amellyel elhiteti veled, azért nem találkoztok, mert közbe jött valami, csak azért nem hív fel, mert nem volt ideje, csak azért nem ír rád, mert nem volt net közelben.

Ugyan már! Ezt már mind hallottuk egyszer! És tudod, hogy ennek mi a folytatása! És te is csak azért hiszed el a kifogásait, és azért várod, hogy majd talán most keresni fog, mert félsz a magánytól.

Pedig ha kicsit végig gondolnád, ráébrednél, hogy olyanra vársz, ami nem létezik. Már nem fog kialakulni, létrejönni. A drága idődet pocsékolod egy méltatlan ember figyelmére. Gondolod, majd érdeklődni fog irántad?! De mikor? Mikor már az összes lehetőséget elszalasztottad, mert egy reménytelen álmot kergettél?

Ébredj fel, és tanuld meg, ha kíváncsi rád, keres, ha érdekled, hív, ha szeret, nem hagy magadra, bármi is történjen!

Ha érzed a lényeget és olvasnál többet is, és szeretnél egy szuper közösség része lenni csatlakozz az Astrid Facebook oldalához.

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2016/03/03/aldas-vagy-atok-valaszoljatok-lanyok/

https://astrid.cafeblog.hu/2018/09/17/lezaras-egy-talan-resnyire-nyitott-ajto-es-rengeteg-kerdes/

https://astrid.cafeblog.hu/2018/08/16/a-no-amikor-megszunik-letezni/

Kezdőlap, Kristály

Ne add fel!

Mindig van egy pillanat az életünkben, amikor rájövünk, valaki, aki csak minimális érzelmekkel van felénk, számunkra sokkal többet jelent. Amikor elveszíteni látjuk azt a keveset is belőle, akkor kezdünk csak igazán ragaszkodni hozzá.

Ez szerelmi életünk legfájdalmasabb pillanata, ráébredni, hogy eddig ott volt és most már nincs, hogy eddig a miénk volt, és most már nem az. Tovább lépett.

Észérvekkel tudjuk, hogy nekünk is az ő példáját kellene követnünk. Csakhogy ilyenkor nem az eszünkkel létezünk, hanem a szívünkkel. A tudat mélyen hat ránk, miénk lehetett volna, de eddig belenyugodtunk abba a kevésbe, amit nyújtani tudott.

A felismerés pillanatában, amely egyben a búcsúé is, jobban dobog a szívünk, és egészében remeg a testünk. Összeomlunk, hogy nincs tovább, elveszett, ennyi volt, vége.

Aztán elkezdünk elméleteket gyártani, és ebből fakadóan találunk egy villanásnyi reményt, hogy megéri tovább harcolni. Persze van, amikor sikerrel járunk, de gyakoribb, hogy kudarcot szenvedünk.

Ebben elfáradunk, elbizonytalanodunk, és csak az igazán bátrak merik tovább folytatni a harcot. A végén mindig sikerrel járunk, mert ha nem is jön össze, akkor is gazdagabbak leszünk egy tapasztalattal!

neaddfel

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Elveszett…

Időtlen időnkig várakozunk

Majdnem megvolt

Kezdőlap, Kristály

Nem vagy magányos!

Számtalan emberrel megesik, hogy boldogtalan és kilátástalan helyzetük, főleg magányukból ered.

Legnagyobb gond ott van ezekkel az emberekkel, hogy nem veszik még azt sem észre, hogy a körülöttük lévő embereknek mennyire fontos a jelenlétük, önsajnálatba fulladva temetkeznek arcukba, és közben elszaladnak mellettük a fontos dolgok.

A barátok a családtagok szeretetét annyira természetesnek tartják, hogy már észre sem veszik, hogy létezik.

Sajnáltatva magukat, mindenkinek csak azt panaszkodják mennyire magányosak.

Pedig ha csak egy percre megállnának, számot vetnének azzal, miért van ez így, megkeresnék a gyökér okot.

Miért érzem magam magányosnak?

Megtalálnák a választ. Rájönnénk, azért mert rossz helyen kerestem eddig. Rossz emberek után futottam, rossz emberekben bíztam és rossz emberek kezébe akartam tenni sorsomat.

Nincs más megoldás, le kell venni a szemellenzőt, magunk stílusának megfelelő szerelmet kell találnunk, lejjebb kell adnunk magas elvárásainkból, vagy saját életünkkel szembeni elvárásaink lécét kell magasabbra tenni.

Olyat nem kaphatsz meg, amihez nem vagy méltó.

Szelektálnod kell és rendezned soraidat, ha ez megtörtént, és észre veszed, eddig mennyi ember volt melletted, méltányolod törődésüket, boldog leszel, és társra lelsz!

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az

Instagramon: @astride99

Tiktokon: @astridblog.com

Szeretettel várlak!

Főkép 5933179 képe a Pixabay -en.