A gyönyörű gradói tengerparttól – autóval 50 perc távolságra – a hegyek között fekszik, Cividale del Friuli. Egy ici-pici helység, ahol alig több mint tízezer fő él, hamar belopta magát a szívembe. A város utcái igazi toszkán hangulatot idéznek elő. Hétvégenként piacot tartanak, ahol főleg ruhákat, cipőket árulnak, illetve gyümölcsöt és virágot. Az itt kapható narancs vetekszik a portugál naranccsal, amelyet sok év távlatában sem felejtettünk el. Vigyázat, aki ezt megkóstolja, az itthonit többé nem fogja szeretni!
No, de mit kell tudni a városról, azonkívül, hogy az UNESCO része? Gradóból érkezve érdemes még a város elején leparkolni, onnan pedig sétálva bejárni a piciny óvárosi utcákat.
A longobárdok fővárosát a smaragdzöld színű Natisone folyó partján alapította maga Julius Caesar. (Sajnos – vagy lehet, pont így jártunk jobban – a smaragdzöld folyóból nem sokat lehetett látni, mivel annyira kevés víz volt a mederben.)
A hely egyik nevezetessége, a 22 méter magas, kőből készült átkelőhely a folyón, a Ponte del Diavolo (az Ördög hídja), amely még a 15. században épült. Mi is (főleg) emiatt a hídért mentünk.
Ponte del Diavolo nevének eredetére számtalan legenda született. Az egyik szerint építtetői az ördöggel cimboráltak, hogy időben elkészüljön a híd. Cserébe az ördög, a hídon elsőként áthaladó lelkét kérte, a ravasz helyiek egy szerencsétlen kóbor kutyát küldtek át az új hídon.
Egy másik monda szerint, a folyóban álló hatalmas sziklát, melyen a híd tartóoszlopa áll, maga az ördög hajította a mederbe.
Mivel elég alacsony volt a vízállás, a híd mellett lévő lépcsősoron le tudtunk sétálni a folyópartjára, innen is csodálatos volt megtekinteni a hidat. A parton különleges kétlábúakkal találkoztunk: kacsafejű tyúk színű tollasok jöttek morzsát lejmolni. Mint utóbb kiderült, pézsmaréce a becses nevük:
A hídtól visszasétálva, a mediterrán hangulatú színes házak között lévő tereken választhatunk egy számunkra szimpatikus kávézót vagy éttermet, ahol egy Aperol mellett belepihenhetünk a helyiek nyugalmas életébe. Őket figyelve mindig megirigylem az itteni életet és költözésre hív a szívem. <3
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Nah jóóó, a címben a pokol szó elég hatásvadász lett, elismerem, bár a nyaralás során a nyári tűző napon, mikor 40 fok van árnyékban, elég közel járunk ahhoz, hogy a pokol valósággá váljon. És ha ezt megspékeli egy kis vulkáni gőz és eredeti kénkőszag, akkor már tényleg azt hihetjük valami nem e világi helyre érkeztünk.
Így jártam én is, mikor nápolyi kirándulásunk alkalmával ellátogattunk az északabbra fekvő Pozzuoli mellett egy alvó vulkán kráteréhez, a Solfatara-hoz.
„A vulkáni utóműködések, a szolfatarának a klasszikus típusa és egyben névadója is. A szolfatara tulajdonképpen a kénes fumarolák megnevezése. A vulkáni kráter, 92 méter mély, ellipszis alakú, sík terület, melynek leghosszabb átmérője megközelítőleg 700 méter. A kráter peremét trachit és andezit rétegek építik fel. Kb. 4000 évvel ezelőtt keletkezett és utoljára 1198-ban tört ki. Az utolsó kitörés freatikus volt – a talajvíz és magma találkozásakor keletkezett gőz okozta. A vulkáni kráterben ma is látható kénes fumarolák 1913 óta működnek.” – Írja a Wikipédia.
Nos, amit én ott éreztem, azt nehéz szavakba önteni, egy hatalmas kietlen puszta rész, sárgás fehéres köves terep, tényleg, mint ahová atom csapott be, szélein körbe növényekkel, azért a természet végzi a dolgát, fás bokros részek. A kietlen terület közepén, egy-egy helyen óriási gőz felhő. És az egész területen orrfacsaró kénes szag, de olyan erősen, hogy könnyem nyálam egyben volt.
Becézett Miss Szimatként pokolian gyomorforgató volt szagolni, abból a kénes szagból az ember csak menekülne. Lehet, érdemes lenne a kapunál a belépőjegy mellé ilyen orrcsipeszeket árulni…
A területen felfedezhető egy nagyobb nyílás, amelyben még aktív vulkáni tevékenység folyik, fortyogó homokot lövell ki a kénes gőz így a sziklák körben mind sárgás színűek.
Illetve van még egy alagútszerű építmény, amely gyógyászati célokból épült. Hisz a kénes gőzöket már a rómaiak is terápiás célokra használták. Ide akár be is lehet sétálni.
Összességében megéri ide is ellátogatni, mivel örök emlék marad, és innen hazaindulva bizonyosságot nyer, hogy a „pokolból” is van kiút.
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebookoldalához. Szeretettel várunk!
Nápolyi utazásunk alatt rá kellett jönnöm, ennél nyüzsgőbb, élettel teli várost már rég nem láttam. Ugyanis mindegyik városnak meg van a maga tulajdonsága, de Nápoly amellett, hogy néhol koszos, néhol lepukkant, néhol csodálatos és lenyűgöző, a legpezsgőbb város is egyben. Sétáink alatt az éberség volt a legfontosabb, úton útfélen…
A sokadik napon, sokadik úti célként, egy kolostort látogattunk meg, a belváros közepén álló Santa Chiarát. Ide jól leégve a naptól, sajgó lábakkal a sok sétától, hulla fáradtan érkeztünk meg. Az a nap volt ez, amikor a vakáció azon pontjához ér az ember, hogy már nem akar több templomot látni, nem akar több útvesztőbe kerülni, és a „láttam mindent” érzés motoszkál benne. Elég volt ennyi és üljünk le inkább.
Nos, mégis ezen a napon találtuk meg életem legcsodálatosabb helyét. Hogy az érzelmi állapotom vagy a testi fáradtságom hozta létre ezt a köteléket ezzel a hellyel, azt nem tudom, azonban az biztos, hogy ilyen nyugodt és energia teli helyen még sosem jártam.
Egy-két óra alatt sem utam el magam, csak ültem a kőpadon, a gyönyörű festett verandás folyosón és csodáltam, ahogy a falak által körbe vett kertbe tűz a nap az apácák által ültetett paradicsomokra. Én ezt a helyet éreztem a paradicsomnak. Kertje csodálatos, tele mindenféle megművelt gyümölccsel, zöldséggel, fákkal.
A Santa Chiaráról egyébként azt kell tudni, hogy egy kész egyház komplexum, amely magába foglalja a templomot, a kolostort, a kriptákat és egy múzeumot. A kolostor 1310-1340 között épült. 1953-ban lett újra építve, mivel a második világháborúban az épület majdnem teljesen kiégett a bombázások miatt.
A kolostor udvart a 14. században építették, mostani kinézetét – padjait, kútjait, falainak csodálatos festett csempéit – az elmúlt évszázadok alatt valósították meg.
Van egy helyi mondás, miszerint a majolikatéglákkal kirakott falak egy apácának köszönhetőek, igazi művész volt a hölgy, mielőtt apáca lett belőle és ezekkel a gyönyörű festett csempékkel akarta színesebbé tenni a kolostor életét.
Nos, sikerült neki, mert mindegyik kép, egy különálló történetet mesél el. Így a kolostor falai ezáltal egyedülállóvá váltak.
Itt üldögélve, megállt az idő. Hiába a nyüzsgő Nápoly belvárosának közepén voltunk, elcsendesült hely volt és hallottam minden gondolatomat. Éreztem minden érzelmemet. Mélyen beszívva azt a hűs levegőt, amelyet a falak árasztottak azt éreztem, itt maradok. Örökre.
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!
(A bejegyzésben felhasznált képek mind saját készítésűek.)
3 részes sorozatomban választ kapunk, miért érdemes az olasz fővárosba utazni. Mi az a nevezetesség, amit mindenképpen meg kell ismerni első ideutazásunk során. Kihagyhatatlan kötelező turista helyek.
A város sokszínűsége kitűnik a bemutatott látványosságokból. Többnyire választ kapunk arra, miért utánozhatatlan, időtálló, hithű és izgalmas. Róma egy megunhatatlan város, amely mindig tartogat magában újat és újat akárhányszor járunk ott. Meglepetésekkel várja az embert odautazása során.
A három részben a város bemutatásáról csak felszínt kapargattuk, azt kifejtve mit érdemes célba venni, megnézni, de a látványosságokon kívül, számos olyan dolog van még az országban, ami érdekes és csak akkor ismeri meg az ember, ha ott belecsöppen.
Tehát miért még Róma? Mert csodálatos és különleges! Ismerjétek meg az ottani szokásokat:
1. Vásárlás
Nem számít, hogy Milánó, Róma vagy épp Nápolyban járunk, a divat és a stílus az egész országban jelen van. Tipikusan azt érezni ott az utcákon, hogy számukra az öltözködés a génjeikben van, a tömegközlekedési eszközök (az emberek munkájuktól és életszínvonaluktól függetlenül) tele vannak fehér inges, öltöny zakós férfiakkal. Sima hétköznapi viseletük is sugározza az eleganciát.
Nem hiába találni meg szinte az összes világmárka üzletét mindegyik olasz nagyvárosban. Rómában a Spanyol lépcsőtől induló utcák a Via Condotti illetve keresztben a Via del Corso a divat főutcái, olyan üzleteket lehet itt találni, mint például a Prada, Valentino, Gucci, Armani és a Bvlgari. Csillogás és ragyogás veszi körül az arra sétálókat, akarva akaratlanul belekeveredünk valami teljesen más világba. Még olyan is elkezd érdeklődni a divat iránt, akit addig teljesen hidegen hagyott.
(Kép: saját, Róma)
Róma valóban sokszínű ugyanis a csillogásból pár utcával arrébb már a valami teljesen más fogad minket, ha elkeveredünk egy piacra, ahol tele van az árusok standja halakkal, óriási „életemben először láttam ilyet életnagyságban” állatokkal. Az ottani lakosok előszeretettel vásárolnak, számukra ez természetes egy utca tele gyümölcsös és halas standokkal.
(Kép: saját, piac)
Természetesen Rómában is vannak nagy áruházak ahol kenyeret, ásványvizet, mindennapi élelmiszert és higiéniai szereket tudunk vásárolni. Illetve vannak kisebb csemege üzletek úgynevezett „garázsboltok” is, ahol kisebb a választék, de kész ételeket is lehet kapni pizza, gyros, szendvics (ezek nyitvatartási idejük eltérő lehet, érdemes csekkolni előtte).
A hazánkban megszokott Tesco, Auchan, Lidl áruházakat hiába keressük, nem fogunk találni. De mi van helyette?
Carrefour market, Pam, Despar.
Érdemes végigsétálni az üzleten, látni mennyire más az ők életvitelük, milyen széles választékuk van tésztákból (közel 500 különböző típusú tésztájuk van), sajtokból, halkonzervből és olívabogyókból (ami szerintem ott a legfinomabb).
A boltokban külön kialakított Vinotékák vannak, ahol – legtöbb helyen – szakember segít a választásban. Különleges még, hogy boraikban nem tesznek különbséget édes és száraz közt. Érdemes megkóstolni, szárazabb az ízük ugyan, mint a hazaiaknak és édeset szinte csak habzóban lehet találni.
(Kép: saját, boltok)
2. Gasztronómia
Gelato – pizza – pasta – cappuccino ismerősek ezek a szavak ugye?
Úgy gondolom ez a gasztronómia rész az, amelyet nem lehet szavakba önteni, persze meg lehet próbálni, de ezt meg kell tapasztalni. Egy jó éttermet mindenképp érdemes felkeresni.
Ami meglepő:
– A fagyi adagjuk óriási, felnőttként sok helyen nem adnak gyerek adagot, az egy ’gombóc’ lehet két féle is, és amúgy sem gombócolják, hanem kanállal szedik.
– Pizza árusoknál sok helyen a pizzát szögletesre szeletelik, megvételkor megmelegítik és összehajtva kapod kézbe.
– A kávézóban, ha magadnak kéred ki a pultnál a rendelést és ott el is fogyasztod, akkor olcsóbb, mintha leülnél és kiszolgálnának.
假日,None
– A látványosságok körül rengeteg Street food-os kocsi áll, ezek kimondottan a turistákra vannak kihegyezve, ugyanis nagyon drágák (még ásványvizet sem éri meg tőlük venni).
tartelletta con fruttabruschetta
(Kép: saját, Róma)
3. Közlekedés
Olaszország tökéletesen kiépített vonathálózattal rendelkezik, amely a városokat összekötve gyorsan és kényelmesen áll rendelkezésünkre. Városon belül ne akarj autóval közlekedni, csak ha nagyon jól tudsz vezetni és még annál is jobban tudsz parkolni.
(Kép: saját, Róma)
Az olasz temperamentumuk az utakon is érzékelhető, három sávban öten közlekednek, és mindenért, az előzéstől kezdve az útban vagy, a pirosnál menj arrébig, mindenért dudálnak, ez egy fajta kommunikáció közöttük, aki siet az nyomja a dudát és megy. Furcsa megszokni még gyalogosként is. Fel kell venni a ritmust itt is.
Rómán belül nagyon jó a tömegközlekedés, könnyen eljut az ember egyik látványosságtól a másikig. Nagyon sok busz és metró vonal áll a rendelkezésünkre, amire fontos figyelnünk, hogy ha szeretnénk felszállni a buszra, akkor azt le kell inteni. Tehát nem fog megállni, csak azért mert ott állunk a buszmegállóban. Simán tovább megy.
4. Ahová mindenképpen érdemes elmenni:
Vatikán, Colosseum, Forum Romanum, Fontana di Trevi, Capitolium, Panthenon, Spanyol lépcső, Piazza Navona.
A Termini tökéletes kiindulópont, vonatok, buszok és metrók csomópontjai, illetve ha már ott jártok, fent az emeleten egy isteni finom ebédet is el lehet fogyasztani!
(Kép: saját, Termini)
És tudjátok, ne felejtsetek el a Trevibe pénzt dobni a visszatérés reményében! Érezzétek jól magatokat ebben a csodálatos országban! Kalandra fel!
Szállásfoglaláson gondolkozol? Gyere nézz szét a Booking oldalán! Ha erről a linkről foglalsz, munkámat jutalékkal támogatod, amit rendelésed/foglalásod után a Bookingtól fogok megkapni. Köszönöm!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid oldalához. Szeretettel várunk!
„Róma az örök város”, ahol az ott nyaraló próbálja felvenni az olasz stílus minden ritmusát. Az utcákon hangoskodó öltönyös férfiak és divatbemutatókon megjelenő darabokban sétálgató nők színes képet adnak a város temperamentumáról.
Stílus, elegancia, divat, mind megtalálható egy séta alkalmával a többi lenyűgöző épület, vár, és tér mellett. Így ad egész képet magáról.
Eddigi bejegyzésekben szó esett arról, hogy Róma számtalan lehetőséggel kecsegteti az odalátogatókat. Mert „érdekes, szabad, utánozhatatlan”
Ezek mellett még – a teljesség igénye nélkül – még érdemes három fontos helyet felkeresni.
De lássuk, melyek ezek: Miért válaszd Rómát?
Mert hithű…
(Kép: saját, Vatikán)
Állam az államban – szokták mondani – a Vatikán a maga 44 hektáros területével a világ egyik legkisebb országának számít. Fő látványossága a Szent Péter tér és Bazilika. Odaérve óriási ellipszis alakú tér fogad minket, körbe oszlopokkal középen egy szökő kúttal, ez a Szent Péter tér, végében egy óriási Bazilika, amely a mindenkori pápa székhelye.
A téren turisták tömege fényképezkedik a pápa ablaka előtt. A bazilika méretei elképesztők, 1989-ig ez volt a világ legnagyobb katolikus temploma. Területe 2,3 hektár, és kapacitása több mint 60 ezer fő. A templomba látogatóknak van szerencséjük egy világszerte ismert műalkotás megcsodálására: Michalengelo Piétája.
Miért még Róma? Mert meghitt…
(Kép: saját, Tevere folyó, Róma)
Azontúl, hogy Rómában számos helyen az otthon, a biztonság érzését érezzük, van egy pici sziget, amely a maga nemében egyedülálló, ugyanis bizonyos források szerint a világ legkisebb lakott szigetének számít. Ez a Tiberis-sziget.
A Tevere (régi nevén Tiberis) folyón fekvő, hajó alakú sziget, 270 m hosszú, és legnagyobb szélessége 67 méter. Egykor egy nagy templom állt itt. Rómával a szigetet két híd köti össze.
(Kép: saját, Róma)
Van egy Euro cented? Hogy miért?
Mert reményteli vagyok! Mint Róma.
Mi más lehetne a legfontosabb?! Ugyanis van egy monda egy meseszép szökőkút körül, amely a belvárosban található, és amelyet 2012 évben felújítottak, azóta már a felfrissült varázsával pompázik. A Fontana di Trevi.
A Nicola Salvi tervei alapján épült és 1762-re elkészült 26 méter magas és 20 méter széles szökőkút világhíres. A három út találkozásánál épült fel, innen származik megnevezése is (Trivium). A legendák szerint i. e. 19-ben egy szűz segített a római mérnököknek megtalálni a vízvezetéket tápláló forrást. Ez a jelenet a kút homlokzatán is ábrázolva van. A szoborcsoport központi témája a víz megfékezése.
Naponta több ezer turista zarándokol ide, ugyanis a hiedelem szerint, aki pénzt dob a kútba a válla felett, az visszatér még Rómába. (A kút számomra is a legkedvesebb. És a két pénzdobásunk közt 4 év telt el.)
(Kép: saját, Fontana di Trevi, Róma)
Összefoglalva Róma érző dobbanó szív egy nemzetben, érdemes megismerni és felfedezni, hisz tudjuk a lényeget:
„Rómában élj úgy, mint a rómaiak.” Mert ez az örök város, ahová minden út vezet! Fedezd fel!
Szállásfoglaláson gondolkozol? Gyere nézz szét a Booking oldalán! Ha erről a linkről foglalsz, munkámat jutalékkal támogatod, amit rendelésed/foglalásod után a Bookingtól fogok megkapni. Köszönöm!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak elmondanád a véleményed? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttemFacebook oldalához. Szeretettel várunk!
Az első római bejegyzésben kiderül, hogy ez a nyüzsgő város miért érdekes, szabad és utánozhatatlan.
Tovább tekintve a város látványosságain rájövünk, hogy ennél sokkal több jelzővel tudjuk meghatározni, hogy miért Róma (még) a megfelelő úti cél.
Mert dinamikus, mint a Forum Romanum…
(Kép: saját, Forum Romanum, Róma)
Az ókori Róma központjában, a Forum Romanumon számos különböző istennek (pl. Saturnus, Janus, Vesta, Concordia) szentelt temploma állt, itt volt a szenátus helye, a kivégző tér, ezeken felül bazilikák, palotamaradványok, és négy diadalív romja található itt. Politikailag fontos színtér volt, mivel az antik világbirodalom parlamentje is itt kapott helyett. Ítélkezések viták, fórumok zajlottak a 220 méteres téren. A patinás kultúra virágzása alatt a kereskedelmi piacok is betelepedtek erre a helyre. Dinnye, szőlő, olívabogyó, sajt és sonka vásárlása közben egy-egy akasztás is megtekinthető volt a piactéren.
Miért még Róma? Mert időtálló…
(Kép: saját, Colosseum, Róma)
Tekintve a több ezeréves Colosseumot, amely még mindig rendíthetetlenül Róma szimbóluma. Ennek az amfiteátrumnak a lényege az volt, hogy akár 55-73 ezer ember zavartalan szórakozását és közlekedését is biztosítani tudta, egy-egy keresztény – oroszlán vagy gladiátorok egymás ellen vívott élet-halál harca alatt. A több emelet magas csarnok legfelső emeletén hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az arénát óriási sátorral lehetett befedni. Érdekessége ennek az évezredeket megélt épületnek, hogy az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketreceikből.
(Kép: saját, Colosseum belülről, Róma)
Jelenleg egy fekete macska (szerintem Néró reinkarnációja) fogadja az odalátogatókat.
Dinamikus és időtálló jelzők mellett a város joggal mondhatja el magáról,
hogy Róma örök.
Mi sem bizonyítaná ezt jobban (a Colosseumon túl) mint az Angyalvár. Amely Hadrianus császár saját maga és családja részére épített mauzóleuma. Egy egész vár, egy hatalmas kripta. A Kr.u. 139-re elkészült temetkezési hely gigantikus méreteit csak a piramisok szárnyalják túl. Közel ezer évig erődítményként, 1280-tól egy fedett járat köti össze az Angyalvárat a Vatikánnal, amely így a pápák menedékhelyéül szolgált innentől fogva várként működött, ma pedig múzeum található benne.
Az Angyalvár nevet az 590-ben pusztító pestisjárvány idején kapta: a járvány elhárítására a I. Gergely pápa, könyörgő körmeneteket tartott. A legenda szerint egy alkalommal a vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe: ezzel jelezte a járvány végét.
A pápa dísztermei mellett egy remek fegyvergyűjtemény valamint a pincében lévő kínzókamra is megtekinthető, mivel az épület egy időben börtönként is funkcionált.
(Kép: saját, Angyalvár, Róma)
Továbbra is azt mondom, a rómaiak mertek nagyokat álmodni, ezért joggal kijelenthető: Róma az örök város!
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló tartalmak, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalhoz. Szeretettel várlak!
Ha te is kedvet kaptál Rómához, gyere és foglalj szállást:
Szerettem volna egy sorozatot indítani, amiben leírom, én hogyan láttam Olaszországot, Rómát. De egyszerűen olyan sok lapot találtam róla a neten, hogy eltántorodtam a gondolattól. Aztán rájöttem, hiába láttam sok írást róla, természetes mit hittem, hogy egy több mint kétezer éves városról, én fogok először írni?! Nem… Vagyis de! Saját szemszögemből, nézőpontomból, saját élményeimről én fogok először írni. Csak a szórend más. De így helyes. Tehát félre a sok mások által megírt útikalauzzal, én így láttam az örök várost:
Miért Róma? Mert érdekes…
(Kép: saját, Spanyol lépcső, Róma)
Érdekes… mint a Spanyol lépcső, amely Európa leghosszabb és legszélesebb kültéri lépcsője. A 138 lépcsőfok a Trinitá dei Monti templomot és a Piazza di Spagna teret köti össze. A 17. században spanyol felségterületnek számított, így nevét a tőszomszédságában álló spanyol követség miatt kapta. A meseszép hosszú, virágokkal kirakott lépcsősoron, mindenki megtalálja a helyét egy kis pihenésre, szerelmesek, utazók, diákok, idősebbek, térképfürkészők, látványosság keresők, mindenki.
A Bvlgari divatcég jóvoltából 2015–ben kezdődött meg a Spanyol lépcső felújítása.
(Kép: saját, Róma belváros)
És miért még Róma? Mert szabad…
(Kép: saját, Villa Borghese, Róma)
Hiába egy zsúfolt európai fővárosban vagyunk, mégis szabadnak érezhetjük magunkat, a 80 hektárnyi zöld területen a Villa Borghesében. Szobrokban és szökőkutakban bővelkedő parkot a művészek is imádják, mind zenéjükkel, mind festményükkel ellátják az odalátogatókat. Hangulatos pálmafái alatt gyönyörködhetünk a természet adta lehetőségekben. És még egy-két ott lakó hullámpapagájjal is találkozhatunk.
(Kép: saját, Villa Borghese, Róma)
A zöld övezetből tovább haladva rájövünk Róma nem csak érdekes, szabad, hanem utánozhatatlan is a maga csodálatos Piazza Navona terével. Mert melyik várost árasztják el játszásiból vízzel?! Ugyanis korábban az ovális alakú, aréna-szerű téren hajócsatákat is rendeztek úgy, hogy a teret elárasztották vízzel.
(Kép: saját, Piazza Navona, Róma)
Jelenleg a téren három szökőkút található, köztük a leghíresebb, a Fontana dei Quattro Fiumi, A négy folyó szökőkútja: Gangest, a Nílust, a Dunát, a Rio de la Plata-t szimbolizálja.
(Kép: saját, Piazza Navona, Róma)
A rómaiak mertek nagyokat álmodni, ezért „Rómában élj úgy, mint a rómaiak”! A város magában rejti mindazt az emberit, amit mindenki szeretne megismerni. Tehát kalandra fel, irány Róma!
Ha erről a linkről foglalsz szállást, munkámat jutalékkal támogatod, amit rendelésed/foglalásod után a Bookingtól fogok megkapni. Köszönöm!
Ha tetszett a bejegyzés és érdekelnek hasonló tartalmak, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
(Kép: saját, Piazza Navona, Róma)