Romhányi Józseftől a kedvenc idézetem a Lepketánc versből: „Hernyó maradsz, bár fent keringsz. Nem a szárny szab itt mértéket, hanem a gerinc.” Nagyon sokszor eszembe jut a mindennapokban. És most legutóbb egy házaspárt megfigyelve jutottak e sorok az eszembe.
Mennyire vakíthat el a jómód ahhoz, hogy ne akard kihúzni a fejed a homokból? Hol szűnik meg létezni az egymás iránti tisztelet? És legfőképpen, miért? Miért akarsz tovább egy olyan kapcsolatban maradni, ahol párod már egyáltalán nem adja meg azt a minimális tiszteltet sem feléd, amit úgy általában idegenek felé is meg kellene adni?
Amikor rabul ejtette a szíved és örök hűséget fogadott arra, hogy jóban-rosszban kitart melletted és árulása legnagyobb súlya, nem csak a mással kialakított testiség, hanem a hátad mögött rólad elmondott lekicsinylő véleményének kinyilvánítása. Milyen kapcsolat az ahol az egymás iránti tisztelet nyomtalanul elveszett és az egyik fél ócsárolni kezdi a másikat?
Holtomiglan holtodiglan egy olyan oldalán, aki képes akár egy negatívumot is rád mondani? Sorsszerű észrevételek, egymás utáni következtetések sem nyitják fel a szemed. És a fő kérdés: így akarsz leélni egy életet vele? Gyermeket vállalni vele?
Nem csak hogy csalás és árulás áldozata vagy, hanem valami olyanba keveredtél, amelyben az emberi méltóságod is óriási csorbát szenved. Azt hiszed jól választottál, mert kedvesed dolgos, szerető, hűséges és udvarias. Mindez képmutatóan, előtted.
Tényleg támogat? Vagy egójával elnyomja a minimális önbecsülésed is és inkább behódolsz óriási mellényének és magabiztossága előtt meghajolsz, hogy rendezett körülmények közt tovább élhesd az életed?
Boldogságod keresed, pedig boldogtalanság vár rád egy ilyen oldalán. Vedd észre és merj kiállni magadért! Hisz ennél Te többet érdemelsz!
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várlak!
Főkép
