Kezdőlap, Kristály

Csodaország

Igen, csodák már pedig léteznek! Hisz, szavunk is van rá.

Valami olyan erős hatalomról beszélek, amelyet akkor érzünk, amikor valami igazán különleges történik velünk, valami nem várt, valami nem szokványos. Amikor már egy bizonyos dologról letettünk és akkor mégis valóra válik a kívánságunk. Márpedig ez a negatív, szürke, hitetlen világunkban igen is csodának számít.

Villámcsapásként ér minket a változás és nem tudjuk, minek köszönhetjük. Pedig mi magunk hoztuk létre ezt a csodát. Azzal hogy megálmodtuk. Kigondoltuk. Beteljesülésében csak erősen kell hinnünk, eldönteni végkimenetelét, hinni és elkönyvelni, hogy igenis a jó dolgok velünk is megtörténhetnek/megtörténnek.

Letisztázni magunkban az alapkérdéseket és nyugtázni, hogy nem áll messze tőlünk sem a boldogság, előfordulhat velünk is hogy küzdelem, gyötrődés, szenvedés nélkül kapjuk meg, amit annyira akarunk, vagy mindezek után.

A lényeg hogy méltóak vagyunk rá! Mantrázzuk akaratunkat a világ univerzumába, valaki csak meghallja, de ha nem is más hallja meg, mi magunk elhisszük, hisz a szavaknak súlya van a gondolatoknak ereje.

Elhisszük, hogy vágyaink nem állnak távol a beteljesüléstől, hogy sikeresek boldogok lehetünk/leszünk! Kis idő után kiegyensúlyozottságunk visszaköszön, hitünk erős, akaratunk beteljesül. Nincs benne negatív, nincs benne „de”, „ha”, bizonytalanság. Csak szépen zajlik minden a pozitív medrében. Hisz igenis csodák léteznek!

csoda

(Kép forrása: pixabay.com)

 Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak elmondanád a véleményed?

Gyere és csatlakozz az Astrid  Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/10/09/pezsges/

https://astrid.cafeblog.hu/2015/01/29/neha-kell-az-almokban-elni/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/09/08/halanaplo-mint-olyan-a-venuszrol/

Kezdőlap, Kristály

„Mindenki a saját sorsának kovácsa”

Avagy „Ki milyen rózsát szakít, olyat szagol!” Sokat hallottam ezt gyerekkoromban és szeretem mindkét mondást. Valóságtartalommal bír. És nap, mint nap szembesülök igazával.

Sokszor nem értem az embereket, miért hasonlítják magukat a másikhoz. Folyton a rivalizálás, akár olyan dolgokon is, amelyek megváltoztathatatlanok. Két különböző úton lévő ember nem mérheti magát ugyanazzal a mércével. Mindenki saját magának kell eldöntse, milyen célokat akar elérni. Mik az álmai, milyen úton akar haladni. Vagy milyen rózsát akar szagolni?!

Amikor azt halljuk „ugyan maradj már nyugton, másnak ennyi sem jutott”. „Ugyan ne akarj ennél többet másnak ennyi sincs”. Jogtalanok ezek a mondatok felénk, mert lehet hogy ideig óráig nyújt egy kis vigaszt, és lehet hogy valóban szoktuk ezzel nyugtatni magunkat, de normális esetben addig tart, amíg kisírt szemünkön a sminket rendbe hozzuk.

Aztán rájövünk, ez nem vigasz, mert: miért nyugodjak meg attól, hogy ha a másiknak ennyi sincs?!  

Nem lehetnek nagyobb igényeid, mert már így is jobb helyzetben vagy, mint más? Nem lehetnek vágyaid, mert másnak még ennyi sem jutott?! Nem hajthatod megszállottan az álmaidat, mert másnak üresek az éjszakái?!

Attól hogy a másik embernek kevesebb ambiciózusa van, neked még lehetnek nagyobb vágyaid. Attól te még vágyhatsz más rózsára. És hiába buksz el, újra felállsz és mész tovább függetlenül attól, mások hol járnak.

Ne add fel önmagad! Hisz minden egyes kellemesen eltöltött percért te dolgoztál meg. Idővel, energiával, belevetett érzésekkel tapasztalatot gyűjtöttél. Helyt álltál értük! Ezt bárki megtehette volna. Élvezd a lehetőségeidet és sose légy megalkuvó a megfelelő rózsa kiválasztásánál!

rozsa

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak elmondanád a véleményed? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/11/20/mert-almodozni-jo/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/04/22/majdnem-megvolt/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/25/ragyogj_942/

 

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Advent – A karácsony szellemében, avagy már havat sem érdemlünk?!

Adventi ünnepeket töltjük és mégis az idegroham kerülgeti az embereket. A városban tömegnyomor van, asszonyok húzzák maguk mögött a gyermeküket, akik visítanak, hatalmas csomagokkal és szatyrokkal próbálnak felvásárolni mindent, ami mozdítható.

A buszok tele öregekkel, akik a piacon próbálnak pénzt spórolni, a bevásárló központokban lépni nem lehet. Az étkező részben nincs egy üres asztal sem.

Rohanás és pörgés minden hol, csak hogy most nem a jó értelemben, egyszerűen tapossuk egymást, hogy mindent megvásárolhassunk az ünnepekre szeretteinknek. Gyorsan száguldunk üzletről üzletre, hogy minél hamarabb végezhessünk. És rohanhassunk tovább a szürke hétköznapokba.

Karácsony előtt az advent már nem a várakozásról szól, hanem a karácsonyi ajándék lista gyors teljesítéséről. Mindenki felvásárol, mintha a világ vége jönne, minél közelebb kerülünk a szeretet ünnepéhez tetőzik ez a roham. A pénztárakban órás várakozás.

Melegség csak a kabátokban van szívünkben semmi. Az emberek szatyrában ajándékok, ételekhez és süteményekhez való alapanyagok, italok, karácsonyi hangulatot idéző kütyük, díszek, de igazából semmi olyan nincs a magatartásunkban, ami valójában kellene egy meghitt ünnephez.

Mindemellett kint merő fényes napsütés vagy köd, hó sehol, már az időjárás is érzi, túlléptük, ami a karácsonyhoz kell. Mit erőlködjön ő is?! A lényeg úgysem a tájban van már!

De advent van, még bármi lehet, eshet hó is akár, talán akkor, ha egy pillanatra megállunk és meglátjuk a szépet, és megtaláljuk az igazi hangulatot, hogy meseszép karácsony kövesse a várakozást.

És az igazi lényeg, nem a tárgyakban rejlik, hanem abban, hogy ki teszi szívünknek a karácsonyt varázslatossá?

advent

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy csak szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid – Én is a Vénuszról jöttem Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

Nem vagy magányos!

Mesés Karácsony

Boldog Új Esztendőt!

 

Kép: www.pexels.com