Kezdőlap, Kristály

Kell egy ölelés

Mi az, ami az emberi lét minden érzelmi szegmensének egy meghatározó pillanata?! Amely mindenkor a birtokunkban van, óriási érték és akkora hatalommal bír, amelyet talán nem is sejtünk?!

Hogy miről beszélek?! Az ölelésről. Egy ölelésről. Az ölelés hatalmáról. Arról a bizonyos érintkezésről, amikor két idegen kar egymásba fonódik, ezáltal érezve a másik ember szívének dobbanását.

Lehet boldogság, szomorúság, kudarc, félelem, szeretetvágy, hiányérzet, üdvözlés vagy elbúcsúzás, alkalomtól függetlenül minden pillanatban jól eső érzés. Fennállhat szülő, testvér, barát, bármilyen családtag, házastárs, barátnő, szerető vagy két rokonszenvező ember közt.

Egyfajta bizonyíték, hogy nem vagyunk egyedül. Mégis vannak olyan emberek, akik nem ismerik az ölelés hatalmát, semmibe veszik, fukarul bánnak vele, sem adni, sem fogadni nem tudják, kifejezés képtelenné válnak.

Nem az ő hibájuk. Talán neveltetésükből fakad, talán belső értékrendjükből hiányzik. Talán abból, hogy még nem ismerték fel mekkora érték ez. Így ezeket az embereket nekünk kell megtanítanunk erre, hogy mi is van a birtokukban.

Akármi történik, akármilyen szomorúak vagyunk, ha van valaki, aki megölel az gyógyír mindenre. Hatalmas energia áradat. Óriási mosoly. Amelytől minden szív csak jobban érzi magát.

Egy belső béke egy szerettünk által. Ne féljünk adni, ne féljünk elfogadni. Az ölelésnek hatalma van, egy olyan láthatatlan értéke, amelyből szeretet fakad.

ölelés, astrid

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2018/08/16/a-no-amikor-megszunik-letezni/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/11/10/ne_add_fel_958/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/04/27/kinyilt-a-kozhelyek-tarhaza-lepj-ki-a-komfortzonadbol-hogy-megtalald-a-boldogsagod/

Kép forrása: www.pexels.com /www.pixabay.com

Kezdőlap, Kristály

Döntsd meg/el fejben!

Minden fejben dől el. Sokat hallja az ember mégsem hederít rá. Valóban így lenne?  Ennyire irányításunk alá tudnánk venni az életünket?

Tényleg amit fejben elhatározunk, ahhoz tartani tudjuk magunkat puszta akartból? Le tudja győzni a szerelmi vágy késztetését is az ember csupán fejben? Korlátok közé tudjuk szorítani testünk moraját? Hol vannak a határok?

Mi az, ami miatt ezeket a nehéz döntéseket meghozzuk? Elhatározottságunkat nem változtatja meg a szív szava sem? 

Egy pillantás, egy érintés, egy csókról való lemondást el lehet határozni pusztán akaratból?

Az akaraterős emberek tisztában vannak az érzéseikkel, és ennek ellenére tudnak logikus döntést hozni a fejükben. Az, hogy mi van a szívben lényegtelen, nem lehet akkora horderejű, hogy meghozott döntésük változzon.

Mindent az agy vezérel, hozzá állás kérdése az egész, így ha eldöntünk valamit, nem szabad az ellenkezőjéről gondolkozni, mert azzal bevonzzuk azt.

Vajon mi nők is tudunk ilyen erősek lenni? Döntésképtelenségünk határtalan érzést fel tudja váltani az akarat dicső kikiáltása?

Vágyak, érzések, érzelmek sutba dobásával tudjuk kezelni szívünk vágyakozását. Szívünk behódol az agyunknak. Így dől el minden fejben. Ezek után egy biztos, hogy nem sérülünk.

Mi nők lélekerősek vagyunk és akaratunk ellenére vágyunk arra, amit a szívünk szeretne. Egy pillantást, egy érintést, egy csókot.

De megéri eldönteni, hogy minderről lemondunk?!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2015/03/16/mert-jatszani-kotelezo/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/10/06/mindenki-a-sajat-sorsanak-kovacsa/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/23/mindig-van-mas-valasztasod/

Kép: https://www.pexels.com/photo/silhouette-photo-of-man-and-woman-kissing-1600128/

Kezdőlap, Kristály

A vágy, mely életre kelt

Önálló életet élt. Igen teljesen magára hagyva árválkodott és egyszer csak támaszt kapva új erőre kapott. Nem gondolva végig mit söpör el útjából, jött nesztelen halkan csöndben megjelent és belopózott a szívünkbe. Megbújva, néha előmerészkedett és megmutatta mit is tudna. Tudna, ha teret kaphatna.

Tombolt, őrjöngött, ordította: Én vagyok. Aztán szépen, csöndben újra nyugovóra tért.

De egyszer mégis ez kevés lett neki és valami változott és eljött az ideje, eljött annak az ideje, hogy elismerjük létezését. A létezését, mely csak káoszt hoz, mely bénít, mely csak bonyodalmak halmazát építi maga köré. Mintha eddig már nem lett volna elég csak az előbukkanása, most itt akar maradni.

Egyszerűen erőre kapott és lángolni kezdett. Semmit nem tehetsz ellene. Megállíthatatlanul száguldott, hogy célját elérje, nem kímélve érzéseket, nem kímélve állapotokat hajtott végig. Néha irányíthatatlanul kicsúsznak a kezünkből a dolgok.

A felismerés az első lépés. De itt már késő volt. Elveket megtépve élvezte ki helyzetét. Mivel eddig csak szunnyadt, most látszott csak igazán végig söprése egy pillanat alatt megváltoztat mindent. Így is volt. Nem tud tovább nyugodni. Tombol esztelen és követeli elmaradt pillanatait.

(Kép: pixabay.com)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/16/a-lany-aki-mindent-akart/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/10/27/csodaorszag/

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/10/illuzio/