Ha valamit nagyon szeretünk, szívesen foglalkozunk vele. Időt, energiát és olykor érzelmeket fektetünk bele. Aztán számtalanszor fordul elő velünk, hogy dédelgetett szenvedélyünk egyszer csak összedől, már nem érezzük vele kapcsolatban azt a pezsgést, amely boldoggá tudna tenni minket.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lehet ennek az oka, és arra jöttem rá az utóbbi időben, hogy amikor rágörcsölünk, elvárásokat támasztunk felé, megálmodjuk, hogyan lenne a legjobb és esélyt nem adunk más végkimenetelnek, akkor követjük el a legnagyobb hibát.
Ha olyan követelményeink lesznek, amelyek képtelenek teljesülni. Legyen az munka, hobbi, barátok, szerelem, vagy családi kör, személy vagy fogalom, akárhogy alakul, ha nem felel meg az elvárásainknak, úgy már nem tudunk neki örülni, és gyakran csalódást hoz.
Ha szereted, és elfogadtad, majd egyszer csak még többet akarsz, még többet szeretnél belőle kihozni, és elkezdesz azon agyalni, hogyan lenne még jobb, pedig annál, már az a maximum.
Kitalált gondolataidat megpróbálod ráhúzni, személyiségétől, korlátaitól függetlenül mássá próbálod tenni. Akaratoddal annyira elnyomod a lefolyását, hogy semmit nem veszel belőle észre, amit adni tud.
Csak arra figyelsz, hogy teljesüljön az, amit kapni akarsz. És azzal elveszik a meglepetés varázsa. Kihűl a szenvedély és csak a negatívot látod, a csődöt, a kudarcba fulladt elvárásaidat.
Pedig akár jó is lehetne a dologból, ha kisebbek a követelményeid, vagy ha elfogadnád olyannak, amilyen. Amilyennek először szeretted és megtaláltál benne valami neked valót. Talán akkor hozna még valami újat. És újra a régi varázsával tündökölve édesítené meg mindennapjaidat.
(Kép forrása: menstyle.hu)
Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?
Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!
Astrid Ajánlata:
https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/10/illuzio/
https://astrid.cafeblog.hu/2018/02/20/ezt-erezzuk-ha-tul-sok-a-tel/
Astrid blog 