#wonderday
Annyira szeretet van benne, annyira más érzés ez, miután ő belépett az életünkbe. Egy kis szeretet gombóc. Leírhatatlannak gondoltam sokáig ezt az egészet, de most talán már eltelt annyi idő, hogy lett annyi tapasztalatom és bátorságom, hogy szavakba öntsem a vele megélt mindennapjainkat.
2019-ben megszületett az én pici fiam. Aki már nem is olyan pici, idén 3 éves lesz! Hamarosan óvodás, iskolás, kamasz, felnőtt. Oh-Ohh!! Naaah, de ne rohanjunk így előre!
Az elmúlt kettő és fél évben bőven volt részünk kalandban, izgalomban és mókában. Néha nehéz, néha elhavazva érzem magam, néha kevésnek találom az énidőmet, persze mikor megkapom, máris hiányzik, és nem találom a helyemet (de azt hiszem, ezzel nem mondok újat és sokan vagytok így).
Mégis összességében azt hiszem, most vagyok a legjobb társaságban és elképzelni sem tudnám egy napomat sem nélküle.
Hálás vagyok, mert eleinte minden percet vele töltöttem, együtt keltünk, együtt feküdtünk, nappal ahányszor aludt a mellkasomon aludt. Minden, ami addig feladatom volt várólistára került, és mára a belefektetett idő meghozta gyümölcsét.
A mindennapokban együtt kialakultak az apró szokásaink, a közös mókázásaink, és persze elkezdődött szépen lassan az önállósodás. Mostanra már kialakult benne is az igény, hogy egyedül legyen, játszik, filmezik, zenét hallgat. Én pedig szép lassan visszatalálok a régi mindennapjaim egy-egy részéhez.
Pikk pakk elszaladtak a napok, a hónapok, az évek. Picit lelassulhatna az idő! Mert csak pislogok, hogy telt el ennyire gyorsan két és fél év?!
Astrid
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az
Instagramon: @astride99
Tiktokon: @somogyieszter9
Szeretettel várlak!
Astrid blog 