Kezdőlap, Kristály

Karácsonyi hajcihő, ismerős?

Eddig minden évben a novembert és a decembert is túl pörgettük. Mindenszentek után megkezdődik az igazi Jingle bells hisztéria és Rudolf helyett mi húzzuk az ünnepi igát.

Lakást díszíteni, ide dísz, oda dísz, amoda fagyöngy, az ablakra kivilágítás, az ajtóra koszorú, az asztalra gyertya.

Nyakunkba véve a várost szaladgálunk, vegyél ajándékot ennek, vegyél ajándékot annak. Ki ne felejts senkit! Rendeld már meg ezt, meg azt, meg amazt.

Csomagolj ajándékot, egyet, kettőt, hármat… nyolcat, vegyél még csomagolópapírt is!

Becsúszik a nagy rohanásba egy kis Mikulás napi party itt is, meg ott is. Embertömeg mindenhol.

Aztán itt az advent: egy gyertya, egy vásár, két gyertya, kis süti sütés, három gyertya, nagy bolti bevásárlási hajrá. Vegyél halat, vegyél kacsát, vegyél káposztát, vegyél sört, bort, pezsgőt, pálinkat. Tuti elfelejtesz valamit és mehetsz újra, meg újra, meg újra.

Süssél meg több mézest, bejglit, dióst, almást tuti lemaradt még valami.

Fináléban vagyunk, nyakunkon az ünnepek, még több munka, takarítás, pakolás, karácsonyfa vásárlás, családi találkozó szervezés.

Faállítás, kaja pia, zaba, ajándék dömping. Család itt, ott, amott. 3 napig ugyanaz a forgatókönyv: rohanás, puszi – kaja – ajándék, rohanás, puszi – kaja – ajándék, stb.

Majd kifacsarva, a legszebb rucinkban újévet koccintunk. És várjuk, hogy újra lenyugodjon ez a bolondok háza.

Photo by rovenimages.com from Pexels

Idén azt érzem, a kialakult helyzet lehetővé teszi, hogy ez az időszak más legyen, mint a többi. Hogy a csendesség időszaka legyen ez.

Lehetőségünk nyílik, hogy kicsit bezárkózzunk, hogy ne menjünk a forgatagba, hogy kicsit lelassuljunk, és zárt körben lehessünk. Hogy az adventot ne a boltokban töltsük, hanem szűk körben, szeretteink körében. Hogy a puccparádé helyett a belső értékek kapjanak helyet.

És az advent időszaka valóban a várakozásé legyen. A karácsony pedig a szeretet és béke ünnepe legyen. A habzsi dőzsi helyett pedig egy öleléssel köszöntsünk egy szebb és jobb újévet!

Legyen így!

– Astrid –

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy megtalálsz még az

Instagramon: @astride99 

Tiktokon: @astridblog.com

Szeretettel várlak!

Főkép Chris Spencer-Payne képe a Pixabay -en.  

Kezdőlap, Kristály

Időtlen időnkig várakozunk

Van egy idézet miszerint az idő a legbecsesebb kincsünk, és időt szánni másokra, találkozni velük, beszélgetni velük, az életünk részébe fogadni őket, a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.

Észre sem vesszük, hogy birtokunkban van, azt hinnénk, sok van belőle, pedig ha feleslegesen pazaroljuk, jövünk rá, igen is becsesebb annál, mintsem engedjük kiszaladni a kezünkből.

A másokra szánt időnkkel bizalmunkat is kifejezzük. Megbízva a másikban, hogy nem él vissza vele, nem hagy cserben, nem hagy ott minket várakozva. Nem él vissza a hitünkkel.

Várni valakire a megbeszélt helyen, várni valakire, aki megígérte, hogy visszahív, várni valakitől a válaszra. Várni a szerelmére, várni a figyelmére, várni a változást.

Várni?! Felesleges, ha nem jön magától, ha nem adja magától, ha nem tudja nekünk milyen fontos. Ha neki nem fontos.

Drága idő, még a türelmes ember is belekeseredik, ha rájön, hogy a másiknak nem ér annyit ajándéka, hogy cselekedjen.

Elárultnak érzed magad, és folyton keresed, hol rontottad el, hogy várakozásra vagy ítélve.

Egy szeretett személytől pedig külön fáj, ha megvárat. Amikor azt hinnéd, majd most talán eszében vagy, majd most talán gondol rád, majd most talán más lesz.

De mégsem. A részleteket pedig nem ismered. Csak a konklúziót szűröd le, megint rá vársz. Megint Te vársz!

25467df4ea1d542a5a3d1e3f2d2197a6(Kép forrása: napi-hirek.hu)

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni?

Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!

Astrid Ajánlata:

https://astrid.cafeblog.hu/2017/02/23/mindig-van-mas-valasztasod/

https://astrid.cafeblog.hu/2016/04/22/majdnem-megvolt/

https://astrid.cafeblog.hu/2014/10/13/egy_megvaltozott_emberhez/