Nők és férfiak közötti barátság, avagy kamu az egész?

Oly sokszor hallottam már korábban a felnőttektől azt, hogy férfi és nő közötti barátság nem létezik. Sokáig dacoltam is ezzel az állítással és úgy gondoltam, aki ezt hiszi, az téved.

Tévednek, hisz miért ne lehetne elmenni, megenni, meginni valamit egy sráccal anélkül, hogy az randi lenne, és hogy bármit akarnánk egymástól.

Tévednek, hisz miért ne lehetne elmenni moziba egy sráccal, anélkül hogy randi lenne, hisz korábban sem nyitott felém úgy, mint nő felé. Úgy gondoltam létezik ilyen, barátok vagyunk haverok.

Aztán szép sorjában megdőlt ez az elméletem és mára már egyet kell értenem a felnőttekkel. A fiú-lány közötti barátság nem működik. Mert valahogy mindig addig csűrjük csavarjuk az ilyen helyzeteket, amíg az egész feszengőssé, kínos csöndekkel teli értelmetlen helyzetté alakul. Vagy elég nyilvánvalóan kiderül, hogy nem egy az „érdeklődésünk”.

Sok esetben rá kell jönnünk, a srác, akivel beülünk enni, inni, beszélgetni fülig szerelmes belénk. Mi pedig nem úgy érzünk.

A srác, aki megvette a mozi jegyünket, már régóta be akarja vallani érzéseit. Mi pedig nem akarjuk hallani őket.

Meglepődötten fogadjuk a helyzetet és akkor jövünk rá, ami részünkről színtiszta barátság lett volna a másik részéről egy hangyányival több. Sokszor nem is hangyányival. Ezek a barátságok mindig egyoldalúak, hisz a másik előbb, vagy utóbb de többet akar. Veszélyes terep mindenképp.

Tehát miközben felnőttem, egyet kell értenem a korábbi jó tanácsot adókkal: színtiszta, őszinte barátság ellentétes nemhez vonzódó két ember között nem igazán létezik. (Nyilván más a helyzet, ha a barátunk is ugyanahhoz a nemhez húzódik, mint mi.)

Biztos van olyan, aki rögtön arra gondol, nála működik az ilyen barátság és rá tud cáfolni erre az elméletre. Nos, lehet az egy olyan kivétel, amely erősíti a szabályt, de ilyenkor nekem meg mindig az jut az eszembe, aki ezzel áltatja magát az nézzen át a barátja oldalára is, ott mi a helyzet… titkon.