A 30 napos bloggerkihívás végéhez közeledünk, a mai téma pedig: Az utolsó alkalom, amikor sírtam.
Sírni vagy nem sírni, ez itt inkább a kérdés!
Sírni tényleg a gyengeség jele lenne? Lehet. De miért ne lehetnénk olykor gyengék?
Igazából sokszor sok élethelyzetben a legegészségesebb lenne, ha jól kisírnánk magunkat, kevesebb felgyülemlett sérelmünk lenne, kevesebb stressz telepedne ránk, kevesebb ideget nyelnénk le. Ahogy Shrek mondja: „jobb kint, mint bent!”
Nehéz élethelyzetekben, vagy csak mikor vállunkon érezzük a világ összes baját, minden tekintetben jót tud tenni egy kiadós bőgés. Mégis sokan annyira nehezen kezelik az ilyen helyzeteket. Évek hosszú során egy könnycseppet sem ejtenek, még akkor sem amikor helytálló lenne a könnyzápor elengedése. Később csodálkoznak, hogy ilyen olyan nyavalya kerülgeti őket, gyógyszeres kezeléseknek vetik alá magukat, pedig csak az önmegtartóztatás akadályozza, hogy minden helyére kerüljön.
Bevallom én elég sírós vagyok és szerencsésnek vélem magam ilyen szempontból, mert amint kijön, kisírom a bánatom, rögtön megnyugszom, és ha még nem is oldódik meg egyből minden, valahogy mégis derűsebben látom a helyzetet és utána valami megoldás felé veszik az irányt a gondolataim.
Konklúzió: sírás után egyből könnyebb pozitívan látni mindent!
Szeretnél csatlakozni a kihíváshoz? Itt megteheted: Bloggerképző Facebook Csoport
Astrid Facebook oldalának közösségéhez pedig itt tudsz csatlakozni: Astrid Facebook oldala
Főkép Fathromi Ramdlon képe a Pixabay -en
Astrid blog 