Ma van a szülinapom-pom-pom, remek a hangulatom-tom-tom… Elmesélem a mi hangulatunk hogyan hágott a csúcsra a két évesem szülinapján:
Tavaly mikor a pici fiam egy éves lett, tombolt a pandémia, így mi sem akartunk kockáztatni még egy enyhe megfázást sem, ezért az én drágám szülinapját nagyon szűk családi körben tartottuk meg.
Akkor neki nagy kedvence az oroszlán (bárhol látott egyet mindig cukin hörgött és morgott hozzá) és a zsiráf volt, ezért ehhez illő tortát választottunk:
Most idén, hogy két éves lett (Uramisten hogy szalad az idő) szabadabbra engedtük a fantáziánkat, mivel ezalatt az idő alatt sokkal több mindent megtapasztalt, több mindennel találkozott, több helyen járt már. Idén először járt játszóházban is, ahol mind remekül éreztük magunkat.
Mint minden buli előtt, itt is felmértük hányan leszünk, annak megfelelőn kerestünk helyet.
És mivel korábban a játszóház nagyon tetszett neki, illetve otthonunk mini adottságaiból fakadóan esett a választás a buli helyszínének egy játszóházra. Béreltünk egy különtermet, ahol mind kényelmesen elférünk és kellemesen meg lehet vendégelni mindenkit.
A helyszínen dátumot egyeztettünk, mivel szeretek jóval előre gondolkozni, bőven időben voltunk, és volt elég szabad hely.
Szóval minek után meglett a létszám, a helyszín, a dátum, mivel szülinap és gyerekről van szó kiválasztottunk neki egy számára kedves témát.
Nem volt egyszerű, mivel még mindig imádja az állatokat és most újonnan képbe jött a logó érdeklődés is (édesen áll minden bevásárlóközpontban az üzletek logóival telerakott tábla előtt, amelyik azt mutatja melyik üzlet melyik emeleten található. Mindegyikre rámutat és próbálja megjegyezni mi micsoda.)
No de hátra hagyva a logós témát inkább valami közkedveltebbet kerestünk, gondolva a többi kisvendégére is. Eszünkbe jutott mennyire szereti a krokodilos játékot mobilon, amit csak „kukkkkekeeeer”-nek hív, így biztos örülne ha Swampyval ünnepelhetne.
Tehát az idei szülinapi zsúr támája a krokodil lett. Ennek megfelelően krokodilos – és mivel postára nem igazán szeretek járni – online meghívók mentek ki a vendégeknek:
Aztán sikerült letárgyalni a kedvenc cukrászdámmal a torta kérdést. Készítenek egy párizsi krémes, mocsaras színű marcipán tortát, tetején a főhősünkkel. No ez itt valahogy félre csúszott…
Fel volt adva rendesen a lecke, mert krokodilos holmik alig vannak. Neten sikerült rendelnem krokodilos eldobható tányért és poharat is, de sajnos a választék elég korlátozott volt, ugyanis konkrétan csak ez az egyféle volt, így be kellett érnem ezekkel:
Szalvétát egyáltalán nem találtam így egy sima zöld lett. A teríték pedig így nézett ki:
Ami igazán vicces, hogy miután megvásároltam a rágcsikat, akkor tűnt fel, hogy sikerült olyan Chiot vennem – teljesen véletlenül – ami pici krokodil figurákat ábrázol.
Aztán mikor minden készen állt, elhoztuk a tortát. Volt bőven nevetés, a vidám kroki helyett egy kissé morci aligátort kaptunk (azt meg kell hagyni rém aprólékosan ki volt dolgozva), aki úgy nézett ki, mintha megette volna a készítőjét. Reméljük nem hahaha!
Ízre viszont isteni finom volt, mint mindig! Ezt az apró félresiklást pedig elkönyveltük annak, ha ennyi baki sem lett volna, talán igaz sem lett volna!
Az ünnepelt is szuperül érezte magát, tortáztunk, táncoltunk, csúsztunk, másztunk, labdáztunk, ugráltunk és rengeteget nevettünk.
Köszönöm, hogy velünk tartottatok és ünnepeltetek!
Nagy ölelés: Astrid
Astrid blog 