Amikor egy hobbi életmóddá válik

Minden ember más és más. Ez nem egy nagy megállapítás, ez igaz!

Már gyerekkorban látni lehet ki mi felé hajlik, mit fog szeretni igazán, mi érdekli. Van olyan, aki az autókat szereti, van, aki a sportért rajong, van, aki a zenéért, van, aki olvasni szeret, van, aki rajzolni, és van olyan, aki úgy tűnik semmit nem szeret, semmi hobbija, még is felnőtt korára híres színész lesz.

Van, aki folyton irkál-firkál már kis korától kezdve. Sokszor meséltem már arról, hogy viszonylag elég korán kezdtem én is a firkálást. Semmi extrára nem kell gondolni, csak sima lányos mindennapos napló vezetésre. De van, akinek ez is teher, hogy mindennap papírra vesse gondolatait és nem leli semmi kedvét benne, tehát valahol ez is inkább egy szenvedély, egy hobbi. Én örömömet leltem az irkálásában.

Később kinőttem a cicafüzetes kézzel írott naplóimból magam és mivel pont belecsúsztunk az internetes mindennapok világába, így adott volt a lehetőség számomra is, hogy létrehozzam saját gondolataimnak virtuális világát. Blog formájában. Immár 5 éve!

5 év, ha belegondolok mennyi víz lefolyt a Dunán ennyi idő alatt. Mennyi minden változott, nem csak a világban, hanem bennem is és mennyi mindennel bővült ez a felület, elképesztő!

Tény, hogy a kezdetleges hobbiból egyfajta életmód lett, amikor ülök a buszon és eszembe villan egy gondolat, és azt érzem, hogy gyorsan telefon kijelzőre kell vetnem. Vagy amikor éjszaka valamiért felébredek egy halvány gondolatsorra és szeretném minél hamarabb leírni, mert tudom azt, ahogy jön a pirkadat úgy felejtem el minden szavát.

Mindez már-már életérzéssé változik az emberben ennyi idő alatt.

Eljutni bizonyos helyekre és úgy készíteni képet ott, hogy már tudom, hogyan fog kezdődni az első bekezdés. Gyermeki érzéssel várni, hogy a cikk végére érjek és megosszam veletek, és lássam a visszajelzéseket.

Találkozni olyan emberekkel, akik ismerik ezeket az érzéseket, tudják milyen ez, és akiknek nem kell magyarázni semmit, mert ők is felváltva nyakig ülnek az öröm és a „nem tudom mit írjak” válság szakaszában.

Említettem korábban egy bloggerkihívás keretein belül, milyen büszke vagyok erre:

Ismerd fel, milyen büszkének lenni magadra!

Így most ismét csak hangsúlyozni tudom, hogy ha van olyan dolog, amit szeretsz csinálni, akkor tarts ki mellette, ne állíts követelményeket felé! Ne hajszold magad kötelezően bele, és ne rontsd el magadnak a játékot! Figyelj rá, hogy szeresd csinálni! Légy büszke és elégedett az eredményeiddel, és élvezd ki minden percét, mert azt teheted, amit szeretsz!

Boldog 5. születésnapot Astrid blog!  És köszönöm Nektek is, hogy itt vagytok, velem vagytok és olvastok!

Tetszett a bejegyzés? Érdekelnek hasonló tartalmak? Vagy szeretnél egy szuper közösség része lenni? Gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához. Szeretettel várunk!