Korábban volt egy bloggerkihívás, amelynek egyik témája „Egy könyv, ami befolyásolta az életemet” volt, a cikket itt olvashatjátok:
És ha most kellene azt a bejegyzést megírnom, akkor Edith Eva Eger – A döntés című könyvét választanám.
Korai kijelentés lenne, hogy az életemet teljesen megváltoztatta, viszont a gondolkodásom egy részét igen, ugyanis a könyv rengeteg részletében felismertem a saját életem akadályait és ezáltal remélem, használni tudom az olvasottakat a változás érdekében.
Mindenesetre a könyv nagyon tetszett és örülök, hogy a kezembe akadt!
Mindig is megvoltam győződve arról, hogy véletlenek nincsenek, és ez az eset is pont ilyen.
Minap az egyik barátnőmnek kerestem a telefonomon lévő fájlok között egy könyvet. Sajnos ebben a mappában minden dokumentum egy automatikusan generált számsor címmel van ömlesztve letöltve. (azt hiszem erre mondják, a zseni uralkodik a káoszon)
Szépen mentem sorban, mindegyiket megnyitottam remélve, hogy megtalálom a keresett könyvet.
Megnyitom az elsőt: Edith Eva Eger – A döntés. Ez nem az, amelyiket én keresem. X. Megnyitottam lentebb még egyet: Edith Eva Eger – A döntés. Megint?! Biztos kétszer is lementettem. Fentebb görgetek, persze a számsorokat nem jegyeztem meg, és ismételten megnyitottam, amit legelőször:
Edith Eva Eger – A döntés.
„Miiiii a jóóó ég, mi ez a könyv?!” Gondoltam, és ha már ennyire szőke vagyok, megnyitni ennyiszer ugyanazt a könyvet, gondoltam beleolvasok. Azért ritkán van ennyire valami az arcomba tolva. (Haha)
Elolvastam a bevezetőt… Húha Auschwitz, holokauszt, mélyen az elmém jelzi, hogy az ilyen történetek nem biztos, hogy az én rózsaszín lelkemnek valók. Strucc akarok maradni és nem tudni bővebben a kényes részletekről… Lehet önző vagyok és féltem magamat.
Most mégis azt veszem észre, hogy már az ötvenedik oldalon járok. Meglepő. Szinte letehetetlen, és azt érzem, csak még egy oldalt, csak még egy oldalt.
A könyv egy életrajz. Egy húsvér lány, nő, asszony, anya élete, szépítések nélkül. És habár az első száz oldalban az elhurcolásáról számol be, mégsem a nyomor és a félelem kap helyet a sorok között.
Valami különleges érzés fog el, ahogy haladok az oldalakkal egyre mélyebbre jutok, nem lelkiekben hanem az életében, érzéseiben, gondolkodásában, az írónő elméjében. Olyan más megközelítésből adja át a gondolatait, hogy észre sem veszem milyen késő éjszaka van, lélegzet visszafojtva olvasom a következő ötven oldalt is és a történésekkel szinte együtt dobban a szívem.
Szeretném mindenki figyelmébe ajánlani ezt a könyvet, ugyanis az írónő nem a holokauszt rémtetteit helyezi előtérbe és nem az ott megtörtént élményeket vesézi ki, hanem a túlélési küzdelme során megformált gondolatokat és az új élet reményével indult folytatást meséli el.
Az emberi lét mindennapi problémáinak megoldására – harag, düh, gyász, veszteség – ad irányt.
Zseniális miként ülteti el az emberben azt a tudást egy könyvön keresztül, hogy MINDIG VAN DÖNTÉSI JOGUNK!
Íme pár idézet a könyvből, ami számomra nagyon tetszett:
„Megvolt a magam titka. Én pedig a titkomé voltam.”
„Miért van az, hogy oly gyakran harcot vívunk azért, hogy érezhessük: élünk, máskor meg elhatároljuk magunkat attól, hogy a maga teljességében élhessük meg az életünket? Miért jelent ekkora kihívást, hogy életet vigyünk az életünkbe?”
„Senki más nem tehet minket áldozattá, csakis mi magunk. Nem attól leszünk áldozatok, ami történik velünk, hanem attól, hogy úgy döntünk: belekapaszkodunk az áldozattá válásunkba. Elkezdünk áldozatként gondolkodni.”
„A szenvedésben nincsen hierarchia.”
„Az életünk apróbb megrázkódtatásai gyakran nagyobb veszteségeinket jelképezik; a látszólag jelentéktelen aggodalmak a háttérben megbújó jelentősebb fájdalom képviselői.”
„Most először látom, hogy van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan.”
„Mindig van rosszabb pokol.”
„A szabadság iróniája az, hogy a szabadságban nehezebb reményt és célt találni.”
„Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz. Nem dönthetünk úgy, hogy eltüntetjük a sötétséget, de fényt gyújthatunk benne.”
„Semmi oka nem volt, hogy korlátozzam magam, nem volt értelme hagyni, hogy az életkorom leszűkítse a döntési lehetőségeimet.”
„Ahhoz, hogy megváltoztassuk a viselkedésünket, az érzéseinket kell megváltoztatnunk, ehhez pedig mindenekelőtt a gondolatainkat kell megváltoztatnunk.”
„Élhetsz a múlt börtönében, vagy ugródeszkának is használhatod a múltat, hogy eljuss ahhoz az élethez, amelyet a jelenben szeretnél élni.”
„Dönthetünk úgy, hogy a saját börtönőreink leszünk, vagy dönthetünk a szabadság mellett.”
„Amikor gyászolunk, olyankor nemcsak azt siratjuk, ami történt – hanem azt is, ami nem történt meg.”
„Az elengedés az elfogadással kezdődik.”
„A változás azt jelenti, hogy észrevesszük, mi az, ami már nem működik, és kilépünk az ismerős mintáink börtönéből.”
„Amikor a segítségünk azt teszi lehetővé másoknak, hogy ne segítsenek saját magukon, azzal azt nyomorítjuk meg, akin segíteni akarunk.”
„Amikor elveszíted a fejed, akkor ideiglenesen erősnek érezheted ugyan magad, de valójában kiadod a kezedből a hatalmat. Az erő nem abban áll, hogy automatikusan reagálunk, hanem hogy tudatos választ adunk – átérezzük az érzéseinket, átgondoljuk őket, és megtervezzük, milyen hatékony cselekvés vinne közelebb a célunkhoz.”
„Azt akarjuk, hogy az életünk érthető legyen. De ha azt kérdezzük: miért én?, akkor a múltban maradunk, bűntudatunk és sajnálkozásunk társaságában.”
És mivel véletlenek nincsenek, mikor befejeztem a könyvet jövök rá, hogy az írónő, Edith Eva Eger, aki 1927. szeptember 29-én született, ma ünnepli 94. születésnapját. Isten áldja életét és munkásságát!
Köszönöm! Igazán hálás vagyok, hogy kezembe akadt ez a remekmű, és remélem ti is találtok benne magatoknak útravalót.
Ha tetszett a bejegyzés és szeretnél egy szuper közösség része lenni, gyere és csatlakozz az Astrid Facebook oldalához vagy az Instagramon: @astride99 Szeretettel várlak!
Képért külön köszönet kedves csoporttársamnak Enikőnek!
Astrid blog 